A gyulladásos bélbetegségek vizsgálata a Young-féle sémák és a megküzdési módok tekintetében

dc.contributor.advisorSzemán-Nagy, Anita
dc.contributor.authorHanvay, Eszter
dc.contributor.departmentDE--Bölcsészettudományi Karhu_HU
dc.date.accessioned2014-05-13T16:28:22Z
dc.date.available2014-05-13T16:28:22Z
dc.date.created2014-03-31
dc.date.issued2014-05-13T16:28:22Z
dc.description.abstractA gyulladásos bélbetegségben szenvedők száma ma Magyarországon megközelítőleg 25 000-re tehető, így a második leggyakrabban előforduló krónikus gyulladásos kórkép a rheumatoid arthritis után. Kialakulásának pontos oka máig ismeretlen, de feltételezhető, hogy genetikai és környezeti tényezők interakciója által vezérelt, kórosan regulált immunfolyamatok játszhatnak szerepet, mely tényezők aránya még nem tisztázott. Mivel az előfordulása az elmúlt évtizedekben a modern, nyugatias életvitel elterjedésével folyamatosan nőtt, mindenképpen figyelmet érdemlő kórképről van szó. Az IBD többnyire fiatal felnőttkorban kezdődik, ezzel jelentős terheket róva a betegekre a párkeresés, családalapítás, munkavállalás, de egyáltalán a származtatási családról való leválás élethelyzetében. A betegség élethosszig tartó orvosi kezelést igényel, és hullámzó lefolyást mutat, melyben az relapszusok és remissziók váltják egymást. A gyógyszeres, műtéti és biológiai kezeléseken túl a gyulladásos bélbetegség gyógyításában a pszichoterápiás segítés bizonyos fajtái is eredményesnek tűnnek a hatásvizsgálatok alapján, különösen, ha azt nézzük, hogy a betegség kiújulásában a pszichés stressz komoly oki tényező. Vizsgálatom fő célja az volt, hogy kiderítsem, van-e a gyulladásos bélbeteg csoport és az egészséges kontroll csoport között különbség a Young-féle korai maladaptív sémák és a megküzdési módok tekintetében, valamint az általam használt, - e két jelenség mérésére kifejlesztett kérdőív- mutat-e valamilyen összefüggést egymással. A hipotézisem a szakirodalmi adatok következtetésén alapulva az volt, hogy a gyulladásos bélbeteg csoportban a korai maladaptív sémák alapvetően gyakoribbak lesznek, és súlyosabb előfordulást mutatnak majd. Az eredményeket nézve a két csoport átlagai közötti különbség az Ab: Elhagyatottság-instabilitás (p=0,003), Vh: Sérülékenység-veszélyeztetettség (p=0,005) és Ss: Önfeláldozás (p=0,004) sémák esetében volt szignifikáns, tehát ezek a sémák az IBD csoportban nagyobb arányban fordulnak elő, mint az egészségeseknél. A vizsgálat egy másik részében a megküzdési módokat néztük, és az adatok azt mutatták, hogy a betegek két megküzdési mód használatában térnek el az egészségesektől: a Pr, mint Problémaelemzés (p<0,001) és a Vi, mint Visszahúzódás (p=0,005). Tehát az IBD-s beteg csoport szignifikánsan nagyobb mértékben használta mind a problémaközpontú, mind az érzelemközpontú megküzdési módokat, mint az egészségesek. A két teszt összevetését tekintve, a két csoportnál együtt a IV. sématartományba tartozó Önfeláldozás séma (Ss) mutatott összefüggést a Visszahúzódás megküzdési móddal, valamint az Elégtelen önkontroll-önfegyelem (Is) az Érzelmi indíttatású cselekvéssel.hu_HU
dc.description.correctorhbk
dc.description.coursePszichológiahu_HU
dc.description.degreeegységes, osztatlanhu_HU
dc.format.extent99hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/192150
dc.language.isohuhu_HU
dc.rights.accessno_restrictionhu_HU
dc.subjectgyulladásos bélbetegséghu_HU
dc.subjectKorai Maladaptív Sémahu_HU
dc.subjectcopinghu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Pszichológiahu_HU
dc.titleA gyulladásos bélbetegségek vizsgálata a Young-féle sémák és a megküzdési módok tekintetébenhu_HU
Fájlok