Doktori disszertációmban a Kr.e. 2. évezred második felében (a késő bronzkor elején /a közép-európai Reinecke-féle kronológiai rendszer szerinti BB2–BD periódus, kb. Kr.e. 1550–1200/1150), a Felső-Tisza-vidéken végbemenő történeti folyamatok komplex vizsgálatára vállalkozom, amelyhez elsődlegesen a régészeti forrásanyagot elemzem, a térinformatika és statisztika módszereinek bevonásával. A kutatott időszakot kultúrtörténeti szempontból a Hajdúbagos–Cehăluț kerámiastílus anyagi műveltsége fémjelzi. A szóban forgó közösségek szállásterülete a Nyírségben, az Érmelléken egészen Pocsaj vonaláig, valamint Északnyugat-Romániában a Szamos holtága, a Meszes-hegység és a Sebes-Körös által lehatárolt területen volt. A Hajdúbagos–Cehăluț kerámiastílus a halomsíros kultúra középső fázisának kezdetétől az urnamezős kultúra kései időszakának kezdetéig követhető nyomon, a Kárpát-medencei késő bronzkor első két periódusában. Doktori kutatásom fókuszában a közösségek kulturális kapcsolatai és tájhasználata áll. A szakirodalomban szereplő adatok szintetizálásán és újraértelmezésén túl, új adatokkal is hozzájárulok a terület késő bronzkori viszonyainak megismeréséhez a Tășnad/Tasnád–Sere település leletanyagának feldolgozása által. A késő bronzkori Hajdúbagos–Cehăluț közösségek tájhasználatát és településrendszerét a középső bronzkorival összehasonlítva vizsgálom. A tájrégészeti elemzésre kiválasztott kutatási terület nem fedi le a Hajdúbagos–Cehăluț kerámiastílus teljes elterjedési területét, csupán a Nagykárolyi-síkság és az Ér-völgy, valamint az Ecsedi-síkság, a Csög-síkság, az Érbogyoszlói-síkság, a Tasnádi-síkság és a Kraszna-síkság területét. A kiváló talajtani és növényzeti adottságokkal rendelkező terület természeti körülményeit kihasználó Hajdúbagos–Cehăluț közösségek legtöbb esetben folyóvizek teraszain telepedtek meg. A folyók az áru- és információcsere útvonalait, a terület társadalmi interakcióinak határvonalait és a közösségek térbeli tájékozódási pontjait is jelentették. A települések többségét a főként rétek és legelők számára alkalmas alacsony termékenységű talajokon, illetve a növénytermesztésre kiválóan alkalmas kambikus csernozjomokon alapították. A középső bronzkori települések többnyire termékeny vagy közepesen termékeny talajokon találhatók, míg a késő bronzkori közösségek a mezőgazdaságilag hasznosíthatatlan talajokon is megtelepedtek. Mind a középső bronzkorban, mind az azt követő időszakban a települések állandó vízforrások közelében találhatók. A késő bronzkorban azonban elvétve megfigyelhető a távolabbi területek hasznosítása is. A települések számának késő bronzkori növekedése, a magasabban fekvő területek benépesítése, a kevésbé termékeny talajok hasznosítása vagy az állandó vízforrásoktól való eltávolodás a középső bronzkori közösségekétől eltérő gazdasági berendezkedésre utalhat. A Hajdúbagos–Cehăluț közösségek megtelepedési területének jelentős része, mint az Ér-vidék és a Nyírség szegény ásványkincsekben, de a területet körülvevő hegységek megfelelő nyersanyagot biztosíthattak. Ennek okán, a hiánycikkeket kereskedelem útján kellett beszerezniük az itt élő közösségeknek. A Felső-Tisza-vidék kulturális és kereskedelmi kapcsolatai két síkon valósultak meg. A fémműveség, borostyán- és üvegkereskedelem transzregionális, nagy távolságokat átívelő hálózatát egy regionális és kistérségi kapcsolatrendszer egészítette ki. Utóbbi mintázata a kerámiaművesség és a sókereskedelem révén tárható fel régészeti módszerekkel. Míg a fémtárgyak terjedésével kialakult kapcsolatok alkalmiak és többnyire közvetettek lehettek, a kerámia formai és stiláris jegyei alapján a lakosság egészének közvetlen és mindennapi kapcsolatai rajzolhatók ki. A két kapcsolatrendszer egymással párhuzamos, de nem feltétlenül független egymástól. A Hajdúbagos–Cehăluț kerámiaművességre az Otomani–Füzesabony fazekasság és a halomsíros elemek keveredése jellemző. A helyi Otomani–Füzesabony közösségek a Koszider periódusban átveszik a halomsíros elemeket és átértelmezve építik be saját anyagi kultúrájukba. A kerámiaművesség alapján megállapítható, hogy a Felső-Tisza-vidék közösségeit erős konnektivitás jellemezte. A legtöbb Hajdúbagos–Cehăluț településen megtalálhatók a környező Suciu de Sus/Felsőszőcs, Wietenberg és Noua területek fazekasságának termékei. A késő bronzkorban az alföldi halomsíros közösségek kerámiaművességében számos közös elem található meg, nagyfokú hasonlóságot mutatva. A Hajdúbagos–Cehăluț fazekasság legtöbb eleme ugyanúgy része a környező területek kerámiaművességének is. A Felső-Tisza-vidék területe egyértelműen részt vett a halomsíros, ezáltal az európai kereskedelmi hálózatban, ugyanakkor a Kárpát-medence keleti perifériájával és a Kárpátokon kívül eső keleti területekkel is kimutatható kapcsolat. / n my doctoral thesis I undertake a complex analysis of the historical processes in the Upper Tisza Plain in the second half of the 2nd millennium BC (the beginning of the Late Bronze Age /period BB2-BD according to the Central European Reinecke chronological system, ca. 1550-1200/1150 BC), primarily by using archaeological source material, spatial informatics and statistical methods. From a cultural-historical point of view, the period under study is marked by the material culture of the Hajdúbagos–Cehăluț pottery style. The territory of the communities in question was located in the Nyírség region, in the Érmellék region up to Pocsaj, and in north-western Romania, in the area delimited by the Szamos/Someș river basin, the Meszes/Meseș Mountains and the Sebes-Körös/Crișul repede river. The Hajdúbagos–Cehăluț pottery style can be traced from the beginning of the middle phase of the Tumulus culture to the beginning of the late Urnfield culture, in the first two periods of the Late Bronze Age in the Carpathian Basin. The focus of my PhD thesis is on the cultural relations and landscape use of the communities. The landscape use and settlement system of the Late Bronze Age Hajdúbagos-Cehăluț communities will be analysed in comparison with the Middle Bronze Age. In addition to the synthesis and reinterpretation of data from the literature, I will also contribute new information to the understanding of the Late Bronze Age conditions in the area by processing the artefacts of the Tășnad/Tasnád-Sere settlement. The study area selected for the landscape and spatial analysis does not cover the entire distribution area of the Hajdúbagos–Cehăluț pottery style, but only the Nagykárolyi/Carei plain and the Ér/Ier valley, as well as the Ecsedi-síkság/Câmpia Ecedea, the Csög-síkság/Câmpia Cigului, the Érbogyoszlói-síkság/Câmpia Buduslău, the Tasnádi dombvidék/Câmpia Tășnadului and the Kraszna-síkság/Câmpia Crasnei. In the Ér/Ier valley, most settlements of both periods were founded on low fertility soils, mainly suitable for meadows and pastures, and on Cambrian chernozem soils, which are highly suitable for crop production. Middle Bronze Age settlements are mostly found on fertile or moderately fertile soils, while Late Bronze Age communities may have settled on less fertile soils such as stagnosols, luvosols or solonetz. Both in the Middle Bronze Age and in the following period, settlements are located near permanent water sources. In the Late Bronze Age, however, the exploitation of more distant sites is also occasionally observed. The increase in the number of settlements in the Late Bronze Age, the occupation of higher ground, the use of less fertile soils or the distance from permanent water sources may indicate an economic structure different from that of the Middle Bronze Age communities. A large part of the settlement area of the Hajdú-Bagy-Cehăluț communities, such as the Ér and Nyírség, is poor in minerals, but the surrounding mountains may have provided adequate raw materials. For this reason, the scarce goods had to be obtained by trade by the communities living there. The cultural and trade connections of the Upper Tisza region can be studied on two levels. The transregional, long-distance network of metalworking, amber and glass trade was complemented by a system of regional and sub-regional links. The pattern of the latter can be traced archaeologically through pottery and the salt trade. Whereas the contacts that developed with the spread of metal objects were casual and mostly indirect, the formal and stylistic features of pottery reveal direct and everyday contacts between the population as a whole. The two sets of relationships are parallel but not necessarily independent. The Hajdúbagos–Cehăluț pottery is characterised by a mixture of Otomani–Füzesabony pottery and Tumulus elements. The local Otomani–Füzesabony communities in the Koszider period adopted the Tumulus elements, reinterpreted and integrated them into their own material culture. The pottery shows that the communities of the Upper Tisza area were characterised by a strong connectivity. Most of the settlements in the Hajdúbagos–Cehăluț area contain pottery from the surrounding areas of the Suciu de Sus, Wietenberg and Noua ceramic styles. In the Late Bronze Age, in the pottery of the Great Hungarian Plain can be found in many common elements, showing a high degree of similarity. Most elements of the Hajdúbagos–Cehăluț pottery are also part of the pottery of the surrounding areas. The Upper Tisza region was clearly involved in the network of the Tumulus culture, and thus in the Western-European trade network, but there is also a connection with the eastern periphery of the Carpathian Basin and with the eastern regions outside the Carpathians.