A cigány/roma identitás és a cigány reprezentációk néprajzi vonatkozásai

Absztrakt
Az értekezés a cigány/roma identitás és a cigány reprezentációk néprajzi vonatkozásait mutatja be különböző források alapján. A kutatás központi hipotézise szerint az etnikai alcsoportok közös identitásának formálódásában a néprajzi diszciplína programszerűen és a kulturális gyakorlatában is döntő szerepet játszik mint alkalmazott tudomány. A központi hipotézis következménye annak vizsgálata, hogy a néprajzi diszciplínára milyen cigány reprezentációk jellemzőek, és hogyan konstruálódott a néprajzi cigány etnicitás. A Bevezetés az értekezés néprajzi vagy multidiszciplináris, elméleti vagy empirikus jellegét, továbbá a kutató nézőpontját mutatja be. A Diskurzusok: a cigányok/romák reprezentációs rendszerei című fejezet a dolgozat tárgyát, felépítését, a kutatás során alkalmazott módszereket, továbbá a tárgykonstrukció diszkurzív kapcsolatait és előzményeit írja le. A Cigány/roma népismeret és identitáskonstrukciók című fejezet A cigány/roma népismeret című alfejezete a cigány/roma népismeret konstruálódásának és a cigány/roma népismeret konstrukcióinak vizsgálatánál alkalmazott értelmezési keret bemutatása. A cigány/roma népismeret a tudományos paradigmákban helytörténeti – néprajzi – pedagógiai mozzanatokat tartalmazó identitás- tervezet, illetve a néprajz mellett a társadalomantropológiát és a kulturális antropológiát integráló interakcionalista értelmezési rendszer. Az 1990-es évek közepén létrejött interpretációs rendszer romológiából és a tudományos diszciplínákból állt, amelyet kibővítettem a népismerettel mint újabb interpretációs típussal, mivel a népismeretet a romológiától és a tudománytól egyaránt elhatárolja jelentésképzésének alapegysége, a tematikai együttes. A jelentésképzés alapegysége azért lehet a tematikai együttes, mert a népismeretben nem egyszerűen a tudományos megállapítások határozzák meg az értelmezéseket, hanem a közös etnikus identitásra vonatkozó különböző elképzelések is. A Cigány/roma identitáskonstrukciók című alfejezet cigány népismereti tankönyvek empirikus vizsgálata a romológiára, a népismeretre és a tudományos diszciplínákra felosztott interpretációs modell alapján. A cigány/roma identitástervezetek és reprezentációk a társadalomban című fejezet cigány/roma identitástervezeteket és reprezentációkat mutat be különböző társadalmi kontextusokban, A cigány/roma népismeret néprajzi vonatkozásai című fejezet a cigány/roma népismeret és a néprajzi diszciplína kapcsolatait, továbbá különböző identitáskonstrukciók néprajzi vonatkozásait tekintette át. A cigány/roma reprezentációk néprajzi kontextusa című fejezet a cigány/roma identitástervezetek, a reprezentációk és a néprajz kapcsolatait már a néprajzi diszciplínán belüli történeti folyamatként értelmezte, amely szorosan összefügg a következő részek kutatási tárgyaival, mivel kutatástörténeti áttekintése a források és a reprezentációk néprajzi kontextusát rekonstruálta. A Cigány/roma reprezentációk a XIX. század végén című fejezet néprajzi cigány/roma reprezentációs rendszereket vizsgált, amely azt mutatja be, hogy mit jelentett a ,,cigányügy” Magyarországon, és hogyan konstruálták meg a néprajzban ,,cigány etnicitást” a XIX. század végén és a XX. század elején. Herrmann Antal cigány reprezentációja néprajzi, statisztikai, tudományos, és egyben ideológiai konstrukció, amely a ,,cigányügyet” elkülönülten, és a felvilágosult abszolutizmus tradícióit követve rendészeti, integrációs és asszimilációs összefüggésekben mutatta be, Móricz Zsigmond és Vende Aladár néprajzi rendszerezéseiben pedig a cigányok marginalizáltak, a mesék furcsán beszélő alakjaiban, a kalákabál és lakodalmak mulattatóinak szerepében jelentek meg. A Néprajzi cigány reprezentációk a debreceni Déri Múzeumban című fejezet a Déri Múzeumban található források segítségével több mint egy évszázad néprajzi cigány reprezentációit tekintette át. A források rendszerének, a forrásfeltárás és az adatbázisok létrehozásának leírása után a szöveges források alapján előbb a narratívu-mokat, majd a narratívák rendszerét, továbbá a narratív struktúra, a diskurzustípusok és a textualizációs stratégiák összefüggését írta le, majd a képi források alapján elsősorban a néprajzi cigány fotográfiákat értelmezte, illetve a néprajzi cigány reprezentációk tematikus rendszerét vizsgálta. A magyarországi cigányokról készített fotók történeti típusai és a Déri Múzeum cigányokról készült néprajzi fotográfiai anyaga között több ikonográfiai párhuzam is van, azonban a néprajzi cigány reprezentációk többsége nem helyezhető el ebben az ikonográfiai rendszerben. A fényképek meghatározása sem egyértelmű, így a fotográfiák több néprajzi fotótípusba is tartozhatnak, ezért a fotográfiáknál több lehetséges meghatározást is megadtam. Az 1940-es évek végéig a cigány reprezentációk etnográfiai rendszeréről nem beszélhetünk, és a fotográfiák etnikus jellege sem tekinthető mindig magától értetődőnek a fotográfusok számára. Az 1950 és 1966 közötti korszakban a Déri Múzeum néprajzi cigány reprezentációi azonban már terephez kapcsolódó etnográfiai rendszert alkotnak. A fotográfiai és etnográfiai jelentésadó technikák közül a leggyakrabban használt módszer a sorozatképzés, a beállítás, az idealizálás, az archaizálás, az egzotikum és a sűrítés volt. 1950 és 1966 közötti korszakból fennmaradt néprajzi fotográfiai anyagban a fotótípusok arányai és a fotográfiai, etnográfiai jelentésadó technikák használata egyaránt utalhatnak a fotográfusok és etnográfusok egyéni preferenciáira, a néprajzi érdeklődésük irányaira, a gyűjtemény individuális meghatározottságára, és fényképészeti, tudományos, etnográfiai iskolára. Az értekezés utolsó fejezete az Összegzés, amely a kutatás fontosabb eredményeit mutatja be, továbbá az értekezés megközelítését hozzákapcsolta magyarországi cigánykutatások ábrázolásmódjaihoz. This dissertation will focus upon the ethnographical aspects of Gypsy/Roma identity and Gypsy representations on the basis of a variety of sources. According to the central hypothesis of the related research, the applied scholarly field of the discipline of ethnography plays a definitive part in the formation of the joint identity of ethnic sub-groups both as a program and as a part of cultural practice. As a consequence of the central hypothesis, it will also be investigated what sort of Gypsy typical representations are featured within the discipline of ethnography and how the notion of ethnographical Gypsy ethnicity has been constructed. The part called Bevezetés [Introduction] will outline the ethnographical or multidisciplinary as well as theoretical or empirical quality of the dissertation, together with the viewpoint of the researcher. The chapter Diskurzusok: a cigányok/romák reprezentációs rendszerei [Discourses: Representational Systems of Gypsies/Romas] will describe the topic and the structure of the dissertation, as well as the methods applied during the research conducted and the discursive relationships and antecedents of the topic construction. The sub-chapter A cigány/roma népismeret [Gypsy/Roma Folk Knowledge] of the chapter Cigány/roma népismeret és identitáskonstrukciók [Gypsy/Roma Folk Knowledge and Identity Constructions] will demonstrate the interpretation framework applied in the examination of the construction of Gypsy/Roma folk knowledge. In scholarly paradigms, Gypsy/Roma folk knowledge is an identity makeup, comprising motifs of local history, ethnography, and pedagogy, besides being an inter-actional reference system that integrates social and cultural anthropology in addition to ethnology. The interpretation complex that was formed in the middle of the 1990s comprised Romology and the relevant scholarly disciplines, which I have expanded by adding the field of folk knowledge as a more recent type of interpretation, since folk knowledge is separated both from Romology and the relevant scholarship by the basic unit of its meaning creation, which is the thematic group. The basic unit of the meaning creation can be the thematic group, since in the case of folk knowledge, it is not simply the scholarly statements that determine the interpretations but also the various conceptions related to a shared ethnic identity. The sub-chapter Cigány/roma identitáskonstrukciók [Gypsy/Roma Identity Constructions] will constitute an empirical analysis of Gypsy folk knowledge textbooks based upon an interpretation model divided into Romology, folk knowledge, and the scholarly disciplines. A cigány/roma identitástervezetek és reprezentációk a társadalomban [Gypsy/Roma Identity Schemes and Representations in Society] will discuss Gypsy/Roma identity schemes and representations in various social contexts, while A cigány/roma népismeret néprajzi vonatkozásai [Gypsy/Roma Folk Knowledge and Ethnography] will provide an overview of the links between Gypsy/Roma folk knowledge and the discipline of ethnography and the ethnographical relevance of various identity constructions. The chapter entitled A cigány/roma reprezen-tációk néprajzi kontextusa [The Ethnographical Context of Gypsy/Roma Representations] will define the system of relationships between Gypsy/Roma identity schemes, representations, and ethnography already as a historical process within the ethnographical discipline, which is closely connected to the research topics of the following parts, as its overview of the history of related research discusses the ethnographical contexts of sources and representations. In turn, Cigány/roma reprezentációk a XIX. század végén [Gypsy/Roma Representations at the End of the 19th Century] will explore systems of Gypsy/Roma representations, presenting what the “Gypsy issue” used to mean in Hungary and how “Gypsy ethnicity” was constructed and construed in ethnography at the end of the 19th century and at the beginning of the 20th century. Antal Herrmann’s Gypsy representation is an ethnographical, statistical, scholarly, and also ideological construction, which treats the “Gypsy issue” separately and presents it in relationship to issues of public administration, integration, and assimilation, following the traditions of enlightened absolutism. At the same time, in the ethnographical taxonomies of Zsigmond Móricz and Aladár Vende, Gypsies are oftentimes marginalized, appearing in the roles of folk tale characters with a strange vernacular or as entertainers in communal folk balls and wedding parties. The chapter Néprajzi cigány reprezentációk debreceni Déri Múzeumban [Ethnographical Gypsy Representations in Déri Múzeum of Debrecen] will contain a survey of ethnographical Gypsy representations covering the time span of more than a century with the help of the sources available in Déri Múzeum. Following the description of the system of sources and of the formation of source exploration and databases, it will list the first the narrative texts, then the system of narratives, and then the interrelationships between narrative structures, discourse types, and textualization strategies on the basis of the available textual sources. Finally, relying on the photographical and pictorial sources, it will provide an interpretation primarily of ethnographical Gypsy photographs and examine the thematic system of ethnographical Gypsy representations. There seem to be several iconographical parallels between the historical types of photographs taken of Gypsies in Hungary and the Déri Múzeum collection of ethnographical photographs taken of Gypsies; however, the majority of ethnographical Gypsy representations may not be included in this iconographical system. Even the definition of the individual photographs would differ, which means that they may belong in several ethnographical types of photography, for which reason I will provide more than just one definition for some of the photographs. Until the end of the 1940s, there does not seem to be an ethnographical system of Gypsy representations, and the ethnic quality of the photographs does not appear to be self-evident for the photographers either. In the time period between 1950 and 1966 however, the ethnographical Gypsy representations of Déri Múzeum emerge as an ethnographical system connected to the field proper. Among the photographical and ethnographical semantic techniques, the most frequently applied methods are those of generating series, set-up, idealization, archaization, exoticism, and condensation. In the ethnographical photographic material extant to us from the time period between 1950 and 1966, the proportion of the types of photographs as well as the use of photographical and ethnographical semantic techniques may indicate the personal preferences of the photographers and the ethnographers, the direction of their ethnographical interests, the individual determination of the collection, and the specific photographical, scholarly, or ethnographical school. The last chapter of the dissertation is called Összegzés [Summary], and it will offer a listing of the most important results and findings of the research, while it will also link the approach of this dissertation to the means and ways of portrayal in the rest of the research schemes and projects on Gypsies in Hungary.
Leírás
Kulcsszavak
cigány, Gypsy, Déri Múzeum, ethnography, representations, néprajz, reprezentációk, identitás, identity
Forrás