A halak ősidők óta jelentős szerepet játszanak az ember élelmiszerellátásában. A világ élelmezésében a tengeri és édesvízi halak, illetve az azokból készült készítmények egyaránt fontos helyet kapnak. A tengeri élőlények fogyasztásából származó jótékony hatások alapján kijelenthetjük, hogy javallott fogyasztásuk. Azonban a tengerek vizének az utóbbi évtizedekben történő brutális méreteket öltött szennyezését tekintve nem ajánlatos a túlzott mértékű hal, illetve egyéb tengeri herkentyűk fogyasztása. Dolgozatom célja, hogy a világ különböző területeiről származó tenger gyümölcsei toxikus elem tartalmának elemzésével segítséget nyújtsak abban, hogy a lehető legkisebb kockázattal fogyaszthassuk a tengeri élőlényeket. Vizsgálataimat a világ különböző halászati területeiről származó konzerv tengeri halakon illetve fagyasztott, héjas kagylókon végeztem. A mért elemek közt szerepelt az arzén, króm, kadmium, antimon, higany, ólom, rubídium és stroncium. A mérésekhez a Thermo Scientific X-Series 2 Quadrupole ICP-MS-t használtuk, melyhez hexapol ütközési és reakció cella (CCT) tartozott. Vizsgálatom során megállapítottam, hogy a kagylók valóban nagy mennyiségben halmoznak föl toxikus anyagokat. Az összes vizsgált szennyező anyag a legnagyobb mértékben a kagylókban volt jelen. Korábbi tanulmányokkal ellentétben az általam vizsgált tonhalakban általában kevesebb szennyeződés volt kimutatható, mint a kisebb, rövidebb életciklusú szardíniákban illetve heringekben. A halakban és kagylókban felhalmozódott toxikus anyagok jelentős élelmiszerbiztonsági és közegészségügyi kockázatot jelentenek, viszont ha követjük a hivatalos irányelveket, bármilyen potenciális kockázat minimalizálható a hal- és egyéb tengeri élőlények fogyasztását illetően, és mivel annak egészségre gyakorolt jótékony hatásai messze meghaladják veszélyüket, így nem kell lemondanunk a tengeri táplálékunkról.