A különleges helyzetek a legtöbb esetben váratlanok, az államok számára éppen ezért szükséges lehet rendkívüli intézkedések alkalmazása kezelésük érdekében. Ebből az igényből ered, hogy számos alkotmányos demokrácia alkotmányi szabályokat vagy speciális jogi eszközöket vesz igénybe az alapvető jogok korlátozására, az állam biztonságának érdekében. Azok a demokráciák, amelyek nem rendelkeznek ilyen eszközökkel ad hoc intézkedéseket alkalmaznak.

Legalább két alapvető problémát lehet meghatározni a különleges helyzetekkel összefüggésben. Az első az az igény, hogy az államoknak a hatékony védekezés érdekében szükségük lehet akár olyan intézkedéseket igénybe venni, amelyek rendes jogrend idején nem megengedettek. Mindez az állami felelősség egyik fontos aspektusa, de nem gondolom, hogy ez jelenti a legfőbb problémát. Ennél sokkalta súlyosabb kérdés, hogy hogyan tud egy állam egyszerre hatékonyan védekezni a különleges helyzettel szemben, egyidejűleg pedig megóvni az alapvető jogokat és az alkotmányos demokráciát magát?

A különleges helyzetek egyik legveszélyesebb lehetséges utóhatása, hogy egy autokratikus kormányzat visszaél a különleges helyzet kezeléséhez szükséges rendkívüli eszközökkel, ezáltal biztosítva hatalmát, egyidejűleg korlátozva az alapvető jogokat és elcsendesítve az ellenzéki erőket. Emiatt a veszély miatt az alkotmányos demokráciák számára létfontosságú, hogy szigorú szabályokat biztosítsanak a kivételes hatalom időbeli korlátozására, meghatározzák az ezekhez szükséges alapul szolgáló körülményeket és a kivételes hatalom birtokosait. A modern demokráciák gyakran alkalmaznak jogi eszközöket különleges helyzetekben. Az örök veszély ezzel kapcsolatban is az, hogy a végrehajtó hatalom a különleges hatalom birtokában magát a demokráciát veszélyeztetheti.

A disszertáció témája a különleges helyzetek és az azokra adható állami reakciók. A kutatás egy elméleti-központú vizsgálati megoldást részesített előnyben, ezért kevesebb figyelmet fordítottam a releváns hatályos jogszabályi rendelkezések részletszabályainak elemzésére. Jelentős hangsúlyt fektettem ugyanakkor a kivételes állapottal kapcsolatos releváns elméleti kérdések elemzésére. Emergencies are mostly sudden, and the states in most cases need special measures to deal with them. For this reason constitutional democracies have standing constitutional or special legal powers to derogate human rights for the sake of order. Those democracies that do not have such powers, use impromptu ones.

There are at least two main problems with the responses to emergency. First of all the state must respond to it effectively and therefore shall use measures which are not allowed during normal times. This is the state’s responsibility to protect itself and also the nation, but I don’t think that this is the main problem. The more serious question is the following: How could a state deal with an emergency effectively and at the same time protect human rights and the constitutional democracy itself?

The most dangerous aftermath of an emergency is the possibility for authoritarian governments to abuse emergency powers in order to stay in power, to derogate human rights and to silence the opposition. Therefore it is essential for a constitutional democracy to have strict limits for the duration, circumstance and scope of emergency powers. Modern democracies often turn swiftly to law in a state of emergency. The ever-present danger is that the executive forces with the emergency powers in their hands might abuse democracy itself.

Subject of the dissertation are the exceptional situations, the emergencies and the possible responses of states to these. The research preferred a theoretical-focused examination therefore I made less attention on the analysis of the details on applicable legislative provisions. I made huge efforts in order to find out the most relevant theoretical questions of state of emergency.