Gondolatok az ártatlanul beismerésről

Dátum
Szerzők
Vágó, Zsolt
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
2013. év végén akadt a kezembe egy országos hetilap, amelyben arról tudósítottak, hogy a nyomozó hatóság néhány nappal korábban megszüntette a büntetőeljárást egy hajléktalan, nagykanizsai férfival szemben, aki bár ittassága folytán semmi konkrétumra nem emlékezett, de beismerte, hogy az év elején meggyilkolt egy nőt. A nemi erőszak és más erőszakos bűncselekmények miatt már büntetett előéletű férfi ellen a vallomásán túl egy DNS-minta és néhány egyéb tárgyi bizonyíték szólt, azonban utóbb kiderült, hogy semmi köze az általa „bevállalt” súlyos bűncselekményhez.1 Hasonlóan nem találta elégségesnek a vádlotti beismerő vallomást a bíróság abban az ügyben, amikor egy férfi 2010-ben – 15 évvel a történtek után – besétált a rendőrségre azzal, hogy ő követte el 1995. december 1-én a 29.éves pécsi taxis, Gál Csilla meggyilkolását. A kóros elmeállapot szintjét el nem érő személyiségzavaros, szorongásos depresszióban szenvedő, nyugtató és hangulatjavító gyógyszereket szedő „elkövető” – beismerő vallomása szerint – „belső hang parancsára” ölt és úgy gondolta, ha engedelmeskedik, akkor megtorolhat minden rosszat, ami őt korábban érte. Ehhez keresett könnyű célpontot és akadt rá a védtelen taxisofőr nőre. Elmondása szerint azért adta fel magát, mert 2003-ban csatlakozott egy vallási felekezethez, "keresztény lett", és bár tisztában volt azzal, hogy felelősségre fogják vonni, lelkiismeretfurdalás gyötörte, és "le akarta rendezni az ügyet". Az állítólagos elkövetőt 2012. októberében jogerősen is felmentette a bíróság.2 Az ő esetükben „a bűnösségre kiterjedő beismerő vallomásuk” ellenére a hatóságok kellő kritikával illették „a bizonyítékok királynőjét” és megfelelő körültekintéssel, illetve alapossággal járták körbe azok valóságnak megfelelő voltát, valamint az „elkövetők” tényleges szerepét a bűncselekményekben. Azonban voltak olyanok, akiknek nem volt ilyen szerencséjük …
Leírás
Kulcsszavak
bírói tévedés, ártatlanul beismerés
Forrás