Gondolatok az ártatlanul beismerésről

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorSzabó, Krisztián
dc.contributor.authorVágó, Zsolt
dc.contributor.departmentDE--Állam- és Jogtudományi Karhu_HU
dc.date.accessioned2018-01-03T10:25:58Z
dc.date.available2018-01-03T10:25:58Z
dc.date.created2017
dc.description.abstract2013. év végén akadt a kezembe egy országos hetilap, amelyben arról tudósítottak, hogy a nyomozó hatóság néhány nappal korábban megszüntette a büntetőeljárást egy hajléktalan, nagykanizsai férfival szemben, aki bár ittassága folytán semmi konkrétumra nem emlékezett, de beismerte, hogy az év elején meggyilkolt egy nőt. A nemi erőszak és más erőszakos bűncselekmények miatt már büntetett előéletű férfi ellen a vallomásán túl egy DNS-minta és néhány egyéb tárgyi bizonyíték szólt, azonban utóbb kiderült, hogy semmi köze az általa „bevállalt” súlyos bűncselekményhez.1 Hasonlóan nem találta elégségesnek a vádlotti beismerő vallomást a bíróság abban az ügyben, amikor egy férfi 2010-ben – 15 évvel a történtek után – besétált a rendőrségre azzal, hogy ő követte el 1995. december 1-én a 29.éves pécsi taxis, Gál Csilla meggyilkolását. A kóros elmeállapot szintjét el nem érő személyiségzavaros, szorongásos depresszióban szenvedő, nyugtató és hangulatjavító gyógyszereket szedő „elkövető” – beismerő vallomása szerint – „belső hang parancsára” ölt és úgy gondolta, ha engedelmeskedik, akkor megtorolhat minden rosszat, ami őt korábban érte. Ehhez keresett könnyű célpontot és akadt rá a védtelen taxisofőr nőre. Elmondása szerint azért adta fel magát, mert 2003-ban csatlakozott egy vallási felekezethez, "keresztény lett", és bár tisztában volt azzal, hogy felelősségre fogják vonni, lelkiismeretfurdalás gyötörte, és "le akarta rendezni az ügyet". Az állítólagos elkövetőt 2012. októberében jogerősen is felmentette a bíróság.2 Az ő esetükben „a bűnösségre kiterjedő beismerő vallomásuk” ellenére a hatóságok kellő kritikával illették „a bizonyítékok királynőjét” és megfelelő körültekintéssel, illetve alapossággal járták körbe azok valóságnak megfelelő voltát, valamint az „elkövetők” tényleges szerepét a bűncselekményekben. Azonban voltak olyanok, akiknek nem volt ilyen szerencséjük …hu_HU
dc.description.correctorN.I.
dc.description.courseKriminalisztikai szakjogászhu_HU
dc.description.degreeszakirányú továbbképzéshu_HU
dc.format.extent41hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/246792
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectbírói tévedéshu_HU
dc.subjectártatlanul beismerés
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Jogtudomány::Büntetőjoghu_HU
dc.titleGondolatok az ártatlanul beismerésrőlhu_HU
Fájlok
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Állam- és Jogtudományi Kar)