Szakdolgozatomban azt vizsgálom, hogy a különböző fogyatékossági típusokkal kapcsolatos szemléletformáló tevékenységeknek milyen hatása van a társadalom tagjaira. Ehhez föl kellett tárnom, hogy hogyan vélekednek és korábban mi volt a véleményük a fogyatékosságokról és arra kerestem a választ, hogy miért van szükség szemléletformálásra. Ezeknek a vizsgálata során fontosnak tartottam annak föltárását, hogy az ismeretek átadása milyen módszerekkel történhet, és hogy melyik nyújt mélyebb tanulási folyamatot a résztvevők számára.

Kutatásomban vizsgáltam, hogy az „ép” személyek részére kidolgozott szemléletformáló tréningek során a résztvevők milyen visszajelzéseket adtak az oktatók felé. Ehhez fókuszcsoportos vizsgálatot készítettem a tréningek oktatóival, melybe 5 személy került bevonásra, közöttük 3 fogyatékossággal élő szerepelt. Ezt azért tartottam fontosnak, mert kíváncsi voltam arra, hogy a különböző csoportok tagjai hogyan fogadták a fogyatékossággal élő oktatót, mennyire tudtak együtt dolgozni, stb. A szakemberek véleményeikkel alátámasztották a szakirodalmakban foglaltakat, mi szerint szemléletformáló tevékenységre szükség van annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élők társadalmi integrációja, elfogadása meg tudjon valósulni, ez által csökkennek a fogyatékosságokkal kapcsolatban kialakult előítéleteik. Az előítéletes gondolkodás azért jelenik meg, mert ritkán valósul meg a kölcsönös találkozás, mely a szemléletformáló tevékenység során lehetővé válhat. A vizsgálatomban igazolódott az a dolgozatom elején megfogalmazott hipotézisem, hogy a résztvevőknek pozitív visszajelzései alakulnak ki a szemléletformáló tréningekkel kapcsolatosan.