Az emlődaganat a daganatos megbetegedések között vezető halálok mind a mai napig világszerte. Elengedhetetlen a betegséghez kapcsolódó sejtek, illetve gének behatóbb ismerete a megfelelő kezelés beállítása vagy esetleges új terápia kidolgozása érdekében. Számos molekuláris biológiai módszer áll rendelkezésre, azonban egy, még nem teljesen optimalizált génszerkesztő rendszer lehet a kulcsa a gének pontosabb és részletesebb ismeretének.

A CRISPR-Cas9 rendszer egy alapvetően prokariótákban található védekezési mechanizmus behatoló idegen nukleinsavakkal szemben. A nukleáz, illetve a hozzá tartozó RNS szakasz különböző transzfektálási módszerekkel azonban in vitro eukarióta sejtekbe juttatható. A vizsgálni kívánt génszakaszra specifikus RNS megtervezhető, így a gén kivágása után vizsgálható többek között annak élettani szerepe, a javító mechanizmusok által létrehozott mutációk, illetve létrehozhatóak knockout modellek.

A rendszer sejtbe való juttatásának számos lehetősége van. A leggyakrabban használt virális infekció és lipofekció hatékony megoldást kínál kiegészítve azzal, hogy ismert génekre specifikus sgRNS-el akár kittekben is megvásárolhatóak. Azonban egy általunk tervezett, az adatbázisban nem található RNS szekvencia transzfektálására olcsóbb és gyorsabb megoldást kínál az elektroporáció.

Kísérletem célja egy, a Cas9 nukleázt már alapvetően tartalmazó MCF-7 sejtvonal elektroporálási körülményeinek optimalizálása volt. A transzfektálás beállítása mCherry vörös fluoreszcens fehérjével történt. Ezt követően a sejtciklusban fontos szerepet játszó CDK4 gén kivágását végeztem el.

Az elektroporálás és az azt követő vizsgálatok bíztató eredményeket hoztak, így az optimalizálási protokollt egyéb, a sejtvonalra specifikus génekkel érdemes tovább vizsgálni.