Az akut limfoid leukémia (ALL), azon belül pedig az éretlen B-sejtes forma a leggyakoribb daganatos megbetegedés gyermekkorban. A kockázat-specifikus terápiás protokollok nagy előrelendülést hoztak a gyermekkori ALL-kezelésében, és ma már a betegek 80-85%-a teljesen meggyógyul. Azonban a jelenleg alkalmazott prognosztikai besorolás nem tökéletes, hisz például sok, normál rizikójú páciensnél lép fel terápia-rezisztencia, és válnak nagyon rossz prognózisúvá. Napjaink feladata a prognosztikai besorolás javítása, és ezáltal az egyes leukémia altípusok prognózisához jobban illeszkedő terápia alkalmazása. Korábbi vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy progenitor B-sejtes ALL-ben egy egyszerűen vizsgálható marker, a XIII-as véralvadási faktor A alegységének (FXIIIA) kifejeződésének hiánya a leukémiás blasztsejteken, egy terápiás konzekvenciával jellemezhető, kedvezőtlen kórlefolyású leukémia alcsoportot definiál. Ennek igazolása céljából a prospektíven gyűjtött minták felhasználásával génexpressziós profil (GEP) vizsgálatokat végeztünk. Kutatásunk során azt a hipotézist állítottuk fel, hogy „A FXIIIA-pozitív és a FXIIIA-negatív páciensek leukémiás blasztsejtjei között genetikai-biológiai különbségek vannak, melyek eltérő terápiás válaszhoz vezetnek.” Hipotézisünk ellenőrzésére a Gene Expression Omnibus adatbázisban található gyermekkori leukémiás microarray kísérletek metaanalízisét végeztük. A analízis segítségével azonosítottuk azokat a géneket, melyek expressziója szignifikánsan különbözik a FXIIIA-alacsony és FXIIIA-magas expressziójú B-ALL blasztok között. A vizsgálataink során három olyan gént, transzkripciós faktort találtunk, amelyek lényegi expressziós különbséget mutattak a két csoport között. A vizsgált FIIIA-negatív blasztokban több, a B-sejt differenciációért felelős gén expressziója volt alacsonyabb. Analíziseink alapján felmerült a NUPR1 transzkripciós faktor központi szerepe a kemorezisztens progenitor B-sejtes ALL-es esetekben.