Tolcsvai Bónis Sámuel (1810–1879) a 19. századi Szabolcs vármegye egyik legismertebb politikusának számított. Pályája a törvényhatóság tisztikarában kezdődött, ahol már közvetlen ősei is jelentős hivatalokat viseltek. 1839-ben némileg váratlanul választották meg megyéje egyik országgyűlési követévé. Karrierje ezt követően vett valódi lendületet. Folyamatosan mélyítette kapcsolatait a formálódó reformellenzék vezetőivel, ezzel párhuzamosan pedig a szabolcsi oppozíció legmeghatározóbb alakjává vált. Az utolsó rendi országgyűlésen került Kossuth bizalmasainak körébe, aminek hatására a márciusi fordulatot követően is fontos pozíciókban számítottak rá. Az új kormány munkájába az Igazságügyi Minisztérium osztályigazgatójaként kapcsolódott be, majd a szeptemberi fordulatot követően több ízben kormánybiztosként ténykedett. A tavaszi hadjárat sikerei után rövid ideig államtitkárként dolgozott, majd a kormány megbízottjaként az Arad felé vonuló fősereg mellett tartózkodott. Világos után bujdosás, végül hatévnyi raboskodás várt rá. Josefstadti fogságából 1856 végén szabadult, a politikai életbe pedig 1861-ben tért vissza. Képviselői székét 1869-ben cserélte bírói hivatalra. Tíz évvel később a Semmítőszék tanácselnökeként helyezték örök nyugalomra. Dolgozatunkban a hiánypótlás szándékával közel fél évszázados pályafutásának a szabadságharc végéig tartó szakaszát próbáljuk rekonstruálni. Célunk nem csupán az újabb helytörténeti vonatkozású kutatási eredmények megosztása, valamint a korábban már feltárt hasonló vonatkozású anyagok integrálása. Úgy véljük, Bónis Samu életútján keresztül, amellett hogy bepillanthatunk a vidéki birtokos nemesség mindennapjaiba, életkörülményeinek alakulásába, újabb adalékokkal gazdagíthatjuk a reformkori diétákra, valamint a forradalom és szabadságharc időszakára vonatkozó ismereteket is. Az ő személyén keresztül is demonstrálható, hogy a többvonalú politikai elitben, a fő jellegadó személyiségek környezetében sokakat találunk, akik a rendszer működtetése szempontjából fontos szerepet játszottak, színes és változatos pályájuk pedig méltatlanul merült feledésbe. Bónis élete példája egy jó értelemben vett hazafiúi elkötelezettségnek, melynek érdekében a személyes biztonság és jólét oltárán is képes volt jelentős áldozatokat hozni. Munkánk elsősorban sikerekben és megpróbáltatásokban egyaránt bővelkedő közéleti pályáját vizsgálja, de a lehetőségekhez képest próbáljuk megragadni Bónis Samu lobbanékony, olykor provokatív, életvidámsága és közvetlensége miatt mégis kedvelt személyiségét is. Sámuel Bónis Tolcsvai (1810–1879) was considered as one of the most prominent politicians of Szabolcs County during the 19th century. He began his career as a member of the judiciary, where his immediate ancestors had already held significant offices. In 1839, he was somewhat unexpectedly elected one of the county's parliamentary ambassadors. His career then gained real momentum. While constantly deepening his relations with the party leaders of the emerging opposition of the government, Sámuel Bónis became the most dominant figure in the opposition at Szabolcs. He was included among the confidants of Kossuth in the last National Assembly, which resulted in the continuation of holding key positions, as expected after the March turnaround. He joined the new government as the Department Director of the Ministry of Justice, then, following the September turn, he acted several times as government commissioner. For a short time, he served as Secretary of State after the success of the Spring Campaign, then, as an agent of the government, he joined the main army marching towards Arad. Hiding after Világos, he was finally caught and sentenced to six years’ imprisonment. Having been released from the incarceration in Josefstadt at the end of 1856, he returned to political life in 1861. After eight years, he switched his seat of representative to a judicial office. Ten years later, he was laid to rest as the President of Chamber of the Cour de Cassation [Supreme Court]. The purpose of the thesis is an attempt to fill the research gap via reconstructing the period of Sámuel Bónis’ career, which spanned nearly a half-century, till the end of the War of Independence. Our research scope is not limited just to share recent results of local history, or to integrate the materials of similar aspects that have already been identified. The presentation of Samu Bónis’ complete biography might result in gaining an insight into the gentries everyday life in the country, their living conditions, furthermore, it provides a comprehensive understanding on the National Assembly at the reform era, including new knowledge regarding the period of the revolution and the war of independence. Bónis’ personality genuinely demonstrates that, in the multilevel party elite, especially in the circles of the chief characteristic figures, many played key role in relation to the operation of the system, yet, their colourful and varied career paths vanished into oblivion. Bónis’ life sets an example to a patriotic commitment in a good sense, for which he was able to make significant sacrifices on the altar of personal safety and well-being. This research is aimed to examine primarily his public career, which is full of both success and hardship. Furthermore, to the extent possible, it is to seize Samu Bónis’ flared temper, his occasional provocative nature, who, at the same time was highly popular due to his cheerful and open personality.