A XX. század második felében a nukleozidok metaperjodátos oxidatív hasításával nyert dialdehidek és különféle aminszármazékok reakciójával a nukleozid-analógok egy új típusát alkották meg, melyeket a vázukat alkotó morfolingyűrű után morfolínóknak neveztek el. Ezen elv továbbgondolásaként, az említett dialdehideket Trisszel reagáltatva állították elő a Gyógyszerészi Kémia Tanszéken a triciklánókat, melyek egy korábban nem leírt heterotriciklusos rendszert, a 3,7,10-trioxa-11-azatriciklo[5.3.1.05,11]-undekánt tartalmazzák. Ezek továbbfejlesztéseként a tanszéken kísérletek indultak kettős aminált tartalmazó triaza-triciklánók előállítására, mely vegyületekben a triciklus mindhárom heteroatomja nitrogén, az ezzel megnövelt bázicitás, nukleofilitás, illetve komplexképző készség pedig képessé teheti a molekulákat különféle makromolekulákkal történő kölcsönhatások kialakítására. A három nitrogénatomot tartalmazó származékok előállítása egy kereskedelmi forgalomban nem elérhető reagenst, az 1,2,3-triaminopropánt, vagy annak megfelelő származékát igényli, így a reagens gyártása jelentette az első és egyben a legnagyobb kihívást. Munkám során sikeresen kidolgoztam egy alkalmas származék, a 2-amino-1,3-dibenzilaminopropán hatlépéses szintézismódszerét. A reagenst sikerült tiszta formában, többgrammos mennyiségben, jó hozammal előállítani, és egy 5’ helyzetben védett uridin-dialdehiddel történő reakcióját is megvizsgáltam. A reakcióelegyből sikerült enantiomertiszta formában izolálni a megfelelő triaza-triciklánót, melynek szerkezetét több vizsgálattal is alátámasztottuk.