A doktori disszertáció megírásával célom, hogy bemutassam, miként újult meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum módszertana az Észak-magyarországi falu tájegység kiállításának felépítésével, illetve miért van szükség egyáltalán a módszertani megújulásra. Elsődlegesen az interpretációs eszközök voltak fontosak számomra, hiszen ez a leglényegesebb újítás az intézményben. Mindez válasz volt egy komplex változási folyamatra, ami napjainkban zajlik termes és szabadtéri, magyar és külföldi múzeumokban, a látogatók elvárásait és múzeumlátogatási szokásait egyaránt figyelembe véve. Ezek az új eszközök a zárt terű kiállításokban nem számítanak újdonságnak, szabadtéri alkalmazásuk azonban rengeteg kérdést felvet, ezeknek a problémáknak a megoldásával a tájegység előkészítése során minden szinten szembesültem. A disszertációban szereplő Észak-magyarországi falu tájegység kiállításának rendezéséhez felhasználtam több interpretációs és interaktív eszközt. Ezeknek a prezentációs technikáknak az alkalmazása magyarországi szabadtéri intézményekben nem elterjedt, de egyes elemei külföldi múzeumokban már megjelentek. Kiállításba építésük által a látogatók könnyebben megértik az enteriőröket és a megjelenített szituációkat, és nem utolsó sorban a múzeumi látogatás is élvezetesebbé, játékosabbá válik. Mindezen tényezők ahhoz vezetnek, hogy az érdeklődők erősebb kapcsolatot alakítanak ki a kiállítással, és jobban emlékeznek a látottakra. Ez azért is hasznos, mert egyrészt a kiállítási idő jelen felé közelítésével, másrészt változatos témák felhasználásával olyan témákat is meg lehet jeleníteni, amelyek közel állnak a mai látogatókhoz, olyan praktikus tudást biztosítva, amelyet a látogatók a mindennapi életükben is felhasználhatnak. Ez a folyamat pedig a fenntartható fejlődést erősíti. Az élménydús és a megújulás lehetőségét magában rejtő múzeumi látogatás arra ösztönözheti a látogatókat, hogy többször is felkeressék az intézményt. Az interpretációs eszközök pedig abban is segítenek, hogy egy táj népi kultúrájának több szeletét is hitelesen megmutathassuk, ezáltal még komplexebb képet nyújtva a paraszti életvilágról, kiegészítve a kiállításokat folklór elemek prezentálásával is. Az interpretációs eszközök kérdésének megfontolása után azonban egyre több munkafolyamatot átgondoltam, és rájöttem, hogy a megújulás nemcsak a kiállítások értelmezésének terén vált szükségessé a munkám során. Az 1960-as évek óta változtak a tájegységi koncepciók kialakításának, a házkiválasztásnak, az újraépítésnek a körülményei, vezérlőelvei és módszerei. A tájegység és az egyes épületek, porták történetének felvázolása példázza azokat a nehézségeket, amikkel szembe kellett nézni a hiányzó épületek kutatása, a bontások és a múzeumi újraépítés során. A településforma részleges megváltoztatásának okait számba vettem, de emellett lényeges szempont volt a tájegység szakrális képének elemzése is, kiegészítve a tér szakralizációjának, a szakrális elemek áttelepítésének-másolatának-rekonstrukciójának kérdéseivel. Természetesen más elméleti kérdések is felmerültek a munka során, így a melléképületek, kerítések és kutak kiválasztásának nehézségei és dilemmái, majd általánosságban a házkiválasztás elméleti kérdései és lehetőségei, ezek szerepelnek a disszertáció idevonatkozó részében. Az 1967-es alapítás óta az intézményben dolgozó muzeológusok egészen más körülmények között, modern eszközökkel, nem ritkán pályázati határidők közé szorítva dolgoznak egy átalakult, nehezen kutatható falusi épületállományt vizsgálva, viszonylag korai, az eredeti múzeumi koncepcióhoz illeszkedő kiállítási idő bemutatásának igényével. A nehézségek ellenére sok változtatás történt az eredeti tájegységi koncepciót tekintve: pl. lakóházat érintő csere (Erdőhorváti, Kassai úti épület helyett perkupai lakóház, nyíri épület helyett erdőhorváti, Egres úti ház), de új épület koncepcióba emelése is (a kisnemesi lakóház kiválasztása a határon túli területekről, barlanglakások, majorsági épületegyüttes). A megváltozott épületállomány, a kisebb számú, múzeumban felépítésre érdemes, koncepcióba illő népi építészeti emlékből következik, hogy az intézményben megnőhet a rekonstrukciók, másolatok szerepe, felvetődik a hitelesség kérdése. Minderre megvannak a külföldi példák, párhuzamok is, illetve a rekonstrukciók kérdését magyar szakemberek is többször érintették, így ennek a témának az elemzése elengedhetetlen a dissertációban, a mai viszonyokra kivetítve. De változtak a néprajzi gyűjtés és a tárgygyűjtés lehetőségei is. Mik az új eszközök, hogyan aknázható ki a digitális technika? Milyen források szükségesek egy a jelenhez közelítő enteriőr esetén? Milyen megoldásokat találni a világ szabadtéri intézményeiben? Milyen hatékony tárgygyűjtési módszerek léteznek, mitől autentikus egy enteriőrben felhasznált tárgy? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nehéz feladat, a disszertációban az esettanulmányként szolgáló, Szabadtéri Néprajzi Múzeum Észak-magyarországi falu tájegységének építési-kiállításrendezési tapasztalataira építhettem. A szabadtéri muzeológiában az eredetileg alkalmazott módszerek sincsenek sehol összegyűjtve. A tájegységhez végzett kiterjedt kutatást ezért kibővítettem a muzeológiai szakirodalom, illetve külföldi kötetek és tanulmányok megismerésével, hogy a saját tapasztalataimat kontextusba ágyazva tudjam bemutatni. Bízom benne, hogy ez az összefoglaló segítséget nyújt a szabadtéri muzeológia területén következő változások kialakításához.My aim with writing the dissertation was to present how the methodology of open air museology had been renewed with the creation of the recently opened Northern Hungarian village regional unit (whose curatorial work was my responsibility) in the Hungarian Open Air Museum; to highlight the background of this reformation and to explain why the open air methodology needed reformation. Firstly methods of interpretation were important for me, as this was the most significant change in the institution’s new exhibition. This was an answer to a complex process, which is taking place nowadays in traditional and open air, Hungarian and foreign museums considering the habits and demands of visitors, the roles and responsibilities of museums. These methods of interpretation are not new in traditional museums, however, their application in open air exhibitions raises several issues, and I faced these problems on all levels of the preparation work. When creating the interiors of the Northern Hungarian village regional unit, the exhibition being the case study of the dissertation I installed several hands on and interpretative elements. The use of such tools in Hungarian open air institutions is not widespread, however, in some of the foreign open air museums they can already be found. By using them, visitors can understand the interiors and the situations; the museum visit becomes much more enjoyable and playful. This results in a stronger connection with the exhibition; moreover visitors can more easily remember what they experienced. The facts that exhibition time gets closer and closer to the present and varied topics can be represented in the interiors mean that the exhibition itself has a greater emphasis on the visitor and can mediate a practical knowledge, which can be useful in the visitors’ everyday life. This process strengthens sustainable development. The enjoyable experience may result in repeated visits. The different methods of interpretation also help in the authentic presentation of a wider selection of folk culture, thus recalling a complex image of peasant life, including elements of folklore. Considering the question of interpretation and interactivity I also thought about other processes as well, necessary for creating an open air exhibition. I realised, that reformation had been needed in several other areas as well. Since the 1960s, the circumstances, methods and principles of developing a concept or choosing, dismantling and rebuilding a house have changed a lot. Drawing the history of the regional unit and the individual yards and buildings exemplifies the problems we had to face while looking for missing buildings or dismantling purchased ones. I examined the motives for altering certain aspects of the settlement pattern and I also analyzed the sacred objects in the exhibition, including the questions of relocation, copy and reconstruction considering sacred monuments. Necessarily, other issues were also raised such as the choice and reconstruction of outbuildings, fences or wells; however the most significant problem is the selection of dwelling houses for the museum village. Compared to the earlier periods in the institution’s history, namely the foundation in 1967, curators work among entirely different circumstances with modern equipment, short deadlines, examining a transformed rural built heritage with the aim of representing a relatively early exhibition time in the interiors. Despite the difficulties, lots of changes have been made concerning the concept, e. g. change of dwelling houses (house from Perkupa, instead of a house from Erdőhorváti, Kassai Street or house from Erdőhorváti, Egres Street instead of a house from Nyíri), selection of “new” buildings (choosing concrete buildings which had been planned only theoretically): gentry house, cave dwellings, buildings of the manor. The transformed rural heritage, the small amount of buildings, appropriate for museum presentation result in the fact that the number of reconstructions and copies may increase in the future, which raises the question of authenticity. There are examples for either solution in foreign museums and the problems of reconstructions have been already discussed several times by Hungarian curators as well, that is why the analysis of the question is necessary considering present day circumstances. However, the possibilities of ethnographic field work and collecting objects have also changed a lot. What are the new methods? How can we exploit digital technique? What kinds of sources are needed for an interior with an exhibition time close to the present? How do other institutions in the world operate and solve these issues? How can we collect object efficiently? How does an object become authentic? Answering these questions is not easy, in the dissertation I based my theories on the case study of the Northern Hungarian village regional unit. The original methods applied in open air museology have not been summarized so far, so it was important to expand the research work to museological essays and papers from foreign and Hungarian sources. Thus I can present my theories in a wider context. I hope that this paper helps in creating new dimensions in open air museology. Keywords: open air museum, exhibition, fieldwork, material culture, collection, presentation techniqes, methods of interpretation, museum representation.