A gazdasági társaságok létezésével, működésével, termelésével szükségszerűen együtt jár a fizetésképtelenség bekövetkezése, amely fizetésképtelen állapotban a társaság tagjai, vezető tisztségviselői mindig megpróbálják azt, hogy a megmaradt vagyont kimentsék, az érdekkörükbe tartozó más gazdasági társaságokba átmentsék, a számukra legfontosabb hitelezőkre átruházzák, ezért megtámadási perek mindig is fognak indulni, ez a hitelezők részéről alapvető igény, és ezen igény gazdasági jelentőségénél fogva a megtámadási perek szabályait a jogalkotó mindig pontosítja és bővíti is egyben. Hiába azonban a törvényi szabályozás pontosítása, „modernizálása”, ez még nem garancia a megtámadási per sikerére, a felszámolási vagyon növelésére, az eredeti állapot helyreállíthatóságára. A per megindítása előtt a felszámoló vagy hitelező mérlegeli az eljárás elhúzódásának várható időtartamát, a pernyertesség esélyét, a bizonyítási nehézségeket, továbbá azt, hogy a kereset alapossága esetén mennyi esélye lesz az eredményes behajtásnak, végrehajtásnak. A peres eljárás akár 1-3 évig is elhúzódhat, amely időtartam alatt az alperes a kimentett vagyontárgyat továbbadhatja, vagy maga az alperes is felszámolás alá kerülhet. Hatásos, tényleges hitelezővédelem nem valósulhat meg mindaddig, amíg a perek elhúzódnak és a végrehajtási eljárás alacsony hatásfokú. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a csalárd vagy értékaránytalan vagy ingyenes ügylet megalapozhatja a vezető tisztségviselőnek a saját kártérítési felelősségét is, hiszen a Csődtörvény 33/A. § szerint fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a vezető tisztségviselői a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján köteles eljárni, és nem köthet olyan ügyleteket, nem folytathat olyan gazdálkodást, amely a hitelezői érdekeket sérthet.