A dolgozatom témája az igeszemlélet, azon belül pedig a -ся végű, passzív jelentésű igék folyamatos és befejezett alakjai. Az igeszemlélet a magyar nyelvben máshogy jelenik meg, mint az oroszban. Az orosz nyelv igeszemléleti-párrendszere igazi kihívást jelent a nyelvtanulók számára is, mivel a legtöbb magyar anyanyelvű első idegen nyelve az angol, ahol az igeszemléletet más grammatikai eszközök fejezik ki. Ennek ellenére az orosz nyelv akár középszintű elsajátításának is elengedhetetlen eleme az igeszemléleti párok ismerete és tudatos használata. Ezentúl vizsgálatom témáját a –ся végű, szenvedő jelentésű igékre szűkítettem le. Az igeszemlélethez hasonlóan ezeknek az igéknek a fordítása és értelmezése nehezített, hiszen a magyar nyelv sokszor teljesen más nyelvtani szerkezetekkel fejezi ki az orosz, passzív ige jelentését. Dolgozatom célja, hogy rávilágítson ezekre a különbségekre és példák segítségével szemléltesse azokat, illetve segítse a megértésüket.