Jelen értekezésben olyan, klinikai felhasználás alatt álló molekulák vizsgálatával foglalkoztunk, amelyek képesek az UVA vagy UVB sugárzás következtében kialakuló ciklobután pirimidin dimer (CPD) fotoléziók eliminálásának gátlására, és az UV-indukálta sejtválasz valamely aspektusának módosítására. Munkánk során HaCaT (humán immortalizált keratinocita) és CHO (Chinese hamster ovary) sejtvonalon vizsgáltuk a veliparib, a resveratrol, a spironolactone és az arzén-trioxid hatását az UVB-indukálta stresszválaszra. Ezen kívül a silymarin, mint növényi kivonat hatásait mértük fel UVA-irradiált keratinocitákon.
Kísérleteink során kimutattuk, hogy a veliparib, a spironolactone és az arzén-trioxid az UVB-indukálta mutációs ráta szignifikáns csökkenését eredményezi az általunk használt sejtes rendszerben. Ezen eredmények hátterében a kezelés következtében létrejött fokozott apoptotikus sejtválasz vagy a sejtciklus blokk időtartamának meghosszabbodása állhat. A resveratrol a CPD repair gátlás ellenére nem befolyásolta az UVB-indukálta mutagenezist. Vizsgálataink során bemutattuk. hogy a silymarin UVA-irradiációt követően hatékony fényérzékenyítő és repair gátló szerként működik, másfelől szignifikánsan csökkenti az UVA-indukálta ROS képződést. A silymarin kezelés összességében nem befolyásolta az UVA sugárzás mutagén hatását. Kísérleteink során kimutattuk, hogy a sejtek DNS-ében képződő CPD léziók számának növekedése nem feltétlenül jár együtt az UV-indukálta mutagenezis emelkedésével. Megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált molekulák egyike sem volt képes fokozni az UV-indukálta mutáció formációt a szignifikáns repair gátlás ellenében, sőt némelyikük jótékonyan csökkentette azt. Eredményeink ezáltal felhívják a figyelmet az UV-indukálta karcinogenezis és a repair folyamatok kölcsönhatásának komplexitására.

Within this study, we investigated the effects of clinically approved molecules which are able to inhibit the elimination of UVA- or UVB-induced CPD photolesions from the DNA and modify other aspects of cellular stress-response upon UV radiation. In our work, we presented the effects of veliparib, resveratrol, spironolactone and arsenic-trioxide on UVB-induced cellular stress-response. Besides, we investigated the effects of a plant extract, silymarin on UVA-irradiated keratinocytes. We found, that veliparib, spironolactone and arsenic-trioxide results in the significant decrease of UVB-induced mutagenesis at cellular level. These changes may be originated from increased apoptotic-response or the prolongation of UV-induced cell cycle arrest by the chemical treatments. Resveratrol did not modify UVB-induced mutation formation, despite CPD repair inhibition. We showed that the silymarin phyto-phenol complex acted as a great photosensitizer and CPD-repair inhibitor molecule, but on the other hand, it was proved to significantly moderate UVA-induced ROS production. Silymarin treatment did not affect UVA-induced mutagenesis. In this study we presented, that enhanced CPD formation does not necessarily results in the increase of UV-induced mutagenesis. Besides, neither of the tested molecules were proved to augment UV-induced mutation formation despite repair inhibition, but some of them were found to significantly reduce it. These data highlight the complex interaction between UV-induced carcinogenesis and cellular repair processes.