Hazai szarvasmarha állományunk túlnyomó többsége tejhasznosítású, fajtatiszta holstein-fríz, illetve annak keresztezett változatai. Ezen állomány éves szaporulata több mint 80000 bikaborjú, melyek legtöbbször külföldön kerülnek hízlalásra, majd vágásra. A tejtermelő nagyüzemek ezeket az állatokat születésük után vagy borjú korban értékesítik. A marhahús előállítás során az anyagköltségek jelentős részét (90-98%) a takarmány költsége teszi ki. Jelenleg a vágómarha a vágóállat-termelésnek mindössze 7%-át adja. A vágómarha-termelés a szarvasmarha-ágazat 179 milliárd Ft-os bruttó termelési értékéből is csak 14%-kal részesedik. A vágómarha szektor teljesítményének ilyen mértékű csökkenését elsősorban a termelés jövedelmezőségének romlása eredményezte. Ennek következtében –a veszteségek minimalizálásának céljából- a legtöbb tejelő tehenészetben igyekeznek már borjúkorban „megszabadulni” az egyébként hízlalásra szánt bikaborjaktól. Véleményem szerint, hazánkban figyelembe véve a tejelőhasznosítású tehenek által egy évben született szaporulatot, fontosnak tartanám a kísérletek folytatását és kibővítését. Összetettebb vizsgálatok elindítását is szorgalmaznám. Egy jövedelmezőségi vizsgálat lefolytatása is szükséges lenne, aminek a hatására talán több tenyésztő is belekezdene a tejhasznosításból származó borjak, főleg bikaborjak hízlalásába.