A Sjörgen-szindróma molekuláris biológiai megközelítése

Abstract

A poliszisztémás autoimmun betegségek közé tartozó Sjögren-szindrómában főleg az exocrin mirigyek károsodnak, de más szervek működése is zavart szenvedhet. A betegség kialakulásában az immunregulációs zavart előidéző komplex genetikai háttér, hormonális tényezők valamint más külső és belső faktorok mellett marker autoantitestek - így az La autoantigén - fontos szerepet játszik a betegség felismerésében, de az etiopathogenezisben is részt vehet. Az autoimmun folyamatok közvetlen elindítói lehetnek az La mRNS splicing variánsai, de a 7-es exon forrópont régiójának mutációi közvetlenül is szerepet játszhatnak ebben a folyamatban, a megváltozott La fehérjék átíródása révén. Munkánkban Sjögren-szindrómában (és szisztémás lupus erythematosusban) szenvedő betegek lymphocytáiban mutattunk ki mutációt a fenti régióban, PCR-SSCP technika segítségével. Emellett differential display alkalmazásával elkezdtük a Sjögren-szindróma szisztematikus megközelítését. Ezt követően megállapítottuk, hogy a Sjögren-szindróma egyik fő halálozási okaként szereplő lymphoproliferatív szindrómák egyikét jellemző t(14;18) kromoszóma transzlokáció gyakorisága ötszörös az egészséges kontrollokhoz viszonyítva, ami alátámasztja a magasabb halálozási arányt. Mivel a Sjögren-szindróma az életkor előrehaladásával jelentkezik fokozottabban, az öregedés szerepét is diszkuttáltuk egyes autoimmun folyamatok etiológiájában. Emellett az öregedés és egyes betegségek kialakulását vizsgáltuk a genetikai polimorfizmus kapcsolatával is. Munkánk eredményei elősegíthetik a Sjögren-szindróma etiológiájának jobb megértését.