Kulturális tanulás Magyarország közművelődési intézményrendszerében

Kuthy-Megyesi, Judit

Kulturális tanulás Magyarország közművelődési intézményrendszerében

dc.contributor.advisor	Takács-Miklósi, Márta
dc.contributor.advisor	Juhász, Erika
dc.contributor.author	Kuthy-Megyesi, Judit
dc.contributor.authorvariant	Megyesi, Judit
dc.contributor.department	Humán tudományok doktori iskola	hu
dc.contributor.submitterdep	Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
dc.date.accessioned	2026-05-12T09:49:44Z
dc.date.available	2026-05-12T09:49:44Z
dc.date.defended	2026-05-26
dc.date.issued	2025
dc.description.abstract	Neveléstudományi értekezésünkben a kulturális tanulás sajátosságait térképeztük fel Magyarország közművelődési intézményeiben. Vizsgálatunkban célunk a 2000-es években végbemenő paradigmaváltások tükrében (vö. 1997. CXL. tv.; 2017. LXVII. tv., 20/2018. EMMI r.) feltárni a kulturális tanulás jellegzetességei. A téma elméleti keretét, illetve annak diszciplináris területi lehatárolását a kulturális tanulás hazai (Forray & Juhász, 2009; Juhász & Szabó, 2016; Juhász, 2017) és nemzetközi értelmezési keretei (Schoof et al., 2011; European Commission, 2016; Canadian Council On Learning, 2010), a téma tőkeelméletekbeli (különösen Bourdieu 1998) és közművelődés-történeti (Horváth, 1990; Kolvacsik, 2003; Sári, 2004; Juhász, 2016) gyökerei biztosítják. Kutatási kérdéseink: K1. Hogyan alakul át napjainkra a hazai közművelődési intézmények célközönsége, tevékenység- és intézményrendszere? K2. Milyen humánerőforrás bázissal rendelkezik a magyar közművelődési intézményrendszer a megújult feladatok ellátásához? K3. Milyen formális és informális kapcsolati hálóval rendelkezik egy-egy közművelődési intézmény? K4. Milyen területi különbségek és hasonlóságok figyelhetők meg a közművelődési intézményrendszer kulturális tanulási folyamataiban? K5. Hogyan érvényesülnek a közművelődési rendszerben felhalmozódó kulturális tőke és társadalmi tőke hátránykompenzáló funkciói? Vizsgálatunkban a kulturális tanulást a hazai közművelődési intézményrendszerben elemeztük, mérési tevékenységünk a közművelődési alapszolgáltatások alapján legerősebb intézményi jellemzőkkel bíró kulturális központokra/Agorákra és művelődési központokra irányult (N=197). A kvantitatív és a kvalitatív vizsgálati eredmények együttes értelmezésével, kombinált vizsgálati módszerrel valósítottuk meg kutatásunkat. Alkalmazott mérőeszközeink: 1. Statisztikai adatelemzés és mintavételi eljárás SPSS programcsomag segítségével: A közművelődés kvantitatív mutatóit a „Jelentés a közművelődési tevékenységekről” című adatok összegzik. (vö. EMMI, 2020a, 2020b, 2020c) A mérőeszköz segítségével a mintaintézmények (részmintavétel: N=6, egy intézmény/régió) kiválasztására is ebben a vizsgálati szakaszban került sor. 2. Strukturált háttérkérdőív: A kérdőíves vizsgálat a kiválasztott mintaintézmények (N=6) főbb kvantitatív, kulturális tanulásra vonatkozó mutatóit mérte, kiegészítési céllal. A háttérkérdőíves vizsgálat mellett kiegészítő gazdasági és társadalmi KSH adatokat is elemeztünk, illetve a kulturális tanulás lokalitásának tesztelése céljából lineáris regressziós vizsgálatot végeztünk el. 3. Dokumentumelemzési szempontrendszer: A mintaintézmények főbb dokumentumainak vizsgálata dokumentumelemzési szempontrendszer alapján valósult meg Atlas.ti tartalomelemző szoftver segítségével. 4. Félig strukturált vezetői interjús vizsgálat: Segítségével témánkat az egyes intézményvezetők személyes válaszainak segítségével elemeztük a dokumentumelemzéssel azonos elemzési módszerrel. A kvalitatív eredményekből együttesen összeállításra került a kulturális tanulás megalapozott elméletének első modellje. Eredményeink: H1) A pótló funkció már alig jellemző a közművelődési intézményekre, célcsoportok priorizálásában a konzerváló hatás azonosítható. Az intézmények a teljes lakosság megszólítására törekszenek, a kulturális tanulásra a kapcsolatteremtési és -ápolási/tőketermelő hatás, valamint az ismeretátadás jellemző. A tanulási tevékenységek során kulturális és társadalmi tőkeinvesztálás valósul meg. H2) Az intézményekben a munka törvénykönyve szerinti, teljes munkaidős foglalkoztatás a tipikus. Magas a fluktuáció, a terület szakembermegtartó ereje gyenge. Az önkéntesek és az iskolai közösségi szolgálatos diákok, közfoglalkoztatottak jelen vannak az intézményekben, bár elsősorban alkalmi jelleggel, kisegítői, támogatói feladatkörök ellátására. Számosságuk figyelemfelkeltő a területen, felelősségi körük heterogén. Az intézményekben az átjárhatóság az egyes feladatok között elsősorban azonos munkakörűek esetén jellemző. A továbbképzésekre való igény, és a képzéseken való részvétel jelentős a területen, de ennek financiális feltételeit az intézmények nem vagy alig tudják biztosítani, így a térítésmentes képzéseken való részvétel domináns. H3) A vizsgált intézmények társadalmi tőkéje meggyőző. Az együttműködő felek vonatkozásában kiemelkedő a fenntartóval, a szakterületi háttérintézményekkel, az érdekképviseleti szervezetekkel való formális együttműködés. Az informális partnerek sokszor a formalizált együttműködések mellett, azokat meghaladó személyközi kapcsolatok formájában erősítik a kulturális tanulási folyamatokat. A kapcsolatépítésben az intézményvezetőnek meghatározó szerepe van. H4) A kulturális tanulás univerzális jellemzőnek tekintendő a regresszió analízis tükrében. A terület univerzális kereteit az alapszolgáltatások, valamint az intézményrendszerre, a humánerőforrásra irányuló előírások adják. A lokalitás ezzel együtt a szakma jellemzője, a közművelődés kétpólusú szolgáltatás. Régiós szinten azonosíthatók eltérések a kulturális tanulások realizálódásában, ezeket számos ún. jógyakorlat alátámasztja. H5) A hátránykompenzáció fordított arányossága nem került igazolásra. Vizsgálati eredményünk az Alföld és Észak, illetve a Dunántúl nagyrégiók közötti különbségek azonosítása. A tiszántúli intézményekben erősebb a direkt szakmai szolgáltatás, a dunántúliaknál jellemző az intézmények sokféle, illetve közvetett felhasználása. Vizsgálatunkban a hátrányos helyzetű csoportok intézményhasználatát is bemutattuk. A dolgozat újszerűsége a kutatási módszerek kombinációjából, a téma sokféle megközelítést ötvöző módszertanából ered. Limitációi a téma nemzeti jellegéből, a vizsgálat alapsokaságából, a keresztmetszeti jellemzőkből, és az adatfelvétel időbeli korlátjaiból (2019-2023.) fakadtak.
dc.description.abstract	In our dissertation in educational sciences, we mapped the characteristics of cultural learning in Hungary's institutions of cultural education in the light of the paradigm shifts taking place in the 2000s (cf. Act CXL of 1997; Act LXVII of 2017; Regulation 20/2018 of the Ministry of Human Resources (MHR (‘EMMI’)) to explore the characteristics of cultural learning. The theoretical framework of the topic and its disciplinary boundaries are defined by the Hungarian (Forray & Juhász, 2009; Juhász & Szabó, 2016; Juhász, 2017) and international interpretative frameworks (Schoof et al., 2011; European Commission, 2016; Canadian Council On Learning, 2010), as well as its roots in capital theory (especially Bourdieu 1998) and the history of cultural education (Horváth, 1990; Kolvacsik, 2003; Sári, 2004; Juhász, 2016). Research questions: Q1. How are the target audience, the system of activities and institutions of Hungarian institutions of cultural education changing today? Q2. What kind of human resource base does the Hungarian institution system of cultural education have for the performance of the renewed tasks? Q3. What kind of formal and informal network of contacts does an institution of cultural education have? Q4. What regional differences and similarities can be observed in the cultural learning processes of the system of institutions of cultural education? Q5. How are the disadvantage compensating functions of the cultural capital and social capital accumulated in the institutional system of cultural education enforced? In our research, cultural learning was analysed in the Hungarian system of institutions of cultural education, and our measurement activity focused on the cultural centres/Agoras, and community cultural centres with the strongest institutional characteristics based on the basic cultural services (N=197). We carried out our research by interpreting the quantitative and qualitative test results together, using a combined test method. Measuring tools: 1. Statistical data analysis and sampling procedure with the help of SPSS software package: The quantitative indicators of cultural education are summarized by the data entitled "Report on Cultural Education Activities" (cf. EMMI, 2020a, 2020b, 2020c). With the help of the measuring device, the sample institutions (partial sampling: N=6, one institution/region) were also selected in this phase. 2. Structured background questionnaire: The questionnaire study measured the main quantitative indicators of cultural learning of the selected sample institutions (N=6) with the aim of supplementation. In addition to the background questionnaire study, additional economic and social data from the Central Statistical Office were also analysed, and a linear regression analysis was carried out to test the local characteristics of cultural learning. 3. Document analysis criteria: The examination of the main documents of the sample institutions was carried out on the basis of a document analysis system with the help of the Atlas.ti content analysis software. 4. Semi-structured executive interview study: With its help, we analysed our topic with the help of the personal answers of each head of institution using the same analysis method as document analysis. From the qualitative results, the first model of the grounded theory of cultural learning was compiled together. Results: H1) The substitute function is hardly typical of the institutions of cultural education; the conservation effect can be identified in the prioritization of target groups. Institutions strive to address the entire population, and cultural learning is characterized by the effect of establishing and nurturing contacts/generating capital, as well as the transfer of knowledge. Learning activities involve cultural and social capital investment. H2) In institutions, full-time employment according to the Labour Code is typical. There is a high turnover rate, and the retaining power of professionals in the field is weak. Volunteers, school community service students and workfare workers are present in the institutions, although primarily on an occasional basis, to perform auxiliary and support tasks. Their number is eye-catching in the field, and their responsibilities are heterogeneous. In institutions, interoperability between the individual tasks is primarily typical in the case of people with the same job. The demand for further training and participation in training is significant in the field, but the financial conditions for this are not or hardly possible for the institutions, so participation in free training is dominant. H3) The social capital of the examined institutions is convincing. With regard to the cooperating parties, formal cooperation with the maintainer, the professional background institutions and the representative organisations is outstanding. Informal partners often strengthen cultural learning processes in addition to formalized collaborations, in the form of interpersonal relationships that go beyond them. The head of the institution has a decisive role in building relationships. H4) Cultural learning should be considered as a universal characteristic in the light of regression analysis. The universal framework of the area is provided by basic services, as well as regulations aimed at the institutional system and human resources. Locality is also a characteristic of the profession; cultural education is a bipolar service. At the regional level, differences can be identified in the realization of cultural learning, which are supported by a number of so-called good practices. H5) The reverse proportionality of the disadvantage compensation has not been demonstrated. Our research results are the identification of the differences between the Great Plain and the North, as well as between the macro-regions of Transdanubia. In institutions beyond the Tisza River, direct professional services are stronger, while in Transdanubia, the many and indirect uses of institutions are typical. In our research, we also presented the use of institutions by disadvantaged groups. The novelty of the thesis comes from the combination of research methods and the methodology of the topic, which combines many approaches. Its limitations stemmed from the national nature of the topic, the population of the research, the cross-sectional characteristics, and the time constraints of data collection (2019-2023).
dc.format.extent	325
dc.identifier.uri	https://hdl.handle.net/2437/406944
dc.language.iso	hu
dc.language.iso	en
dc.subject	kulturális tanulás, közművelődés, kulturális központ, művelődési központ, Agora, kulturális tőke, társadalmi tőke
dc.subject	cultural learning, cultural education, cultural center, community center, Agora, cultural capital, social capital
dc.subject.discipline	Neveléstudományok
dc.subject.sciencefield	Bölcsészettudományok
dc.title	Kulturális tanulás Magyarország közművelődési intézményrendszerében
dc.title.translated	Cultural Learning in the Institutional System of Cultural Education in Hungary
dc.type	PhD, doktori értekezés	hu