A szakdolgozat központi kérdése a gyermekeket körülvevő nyelvi környezet összetevőinek, és azok pozitív vagy negatív hatásainak vizsgálata. A szakdolgozat a 2002-ben Pléh Csaba, Palotás Gábor, Lőrik József által publikált Nyelvfejlődési szűrővizsgálat (PPL) című kiadványában megjelenő eredményeket használja viszonyítási alapul, mivel a 2000-es évek elején még nem volt jellemző a gyermekek körében a jelenkorhoz hasonló nagymértékű digitális képernyőhasználat. A kutatás első részeként felmérésre került a vizsgálatban résztvevő, 2024 szeptemberében iskolát kezdő, 30 fő nagycsoportos hatéves gyermek nyelvi szintje, ehhez a PPL Nyelvfejlődési szűrővizsgálatot és a MAMUT-R Magyar Mondatutánmondási Teszt rövidített változatát alkalmaztuk. A dolgozat az így kapott értékeket vetette össze a szülői kérdőívre adott válaszokkal, amelyek kiterjednek a vizsgált gyermekek digitális eszközhasználati és minőségi időtöltési szokásaira, az egyének nyelvi környezetére, beszédfejlődésére. A szakdolgozat eredményei azt mutatják, hogy a kutatásban résztvevő gyermekek körében nem tapasztalható nagy különbség a nyelvfejlődési szintek tekintetében, ezzel szemben egyénekre kivetítve jól látható, hogy a kevesebb képernyőhasználat mellett jobb eredmények tapasztalhatóak. Az eredmények igazolták a WHO digitális képernyőhasználatra vonatkozó ajánlását, miszerint az optimális nyelvfejlődés szempontjából érdemes a gyermek kétéves koráig várni a digitális képernyőhasználat bevezetésével, majd ezt követően is mértékkel használni azt. A szakdolgozat emellett kitér a minőségi időtöltés hatásainak vizsgálatára is, amely alapján elmondható, hogy a napi rendszerességű meseolvasás és a közös mondókázás és/vagy éneklés a szociális kapcsolatokra gyakorolt pozitív hatásán túl, nagy mértékben segíti a nyelvfejlődést is, emellett bizonyításra került az is, hogy ezen tevékenységek segítik mérsékelni a képernyőhasználat esetleges káros hatásait, még nagymértékű, napi több, mint egy órás digitális eszközhasználat mellett is. A digitális kultúra már része a mindennapjainknak, minden pozitívumával és negatívumával együtt, ám megfelelő használatát még meg kell tanulnunk, a szakdolgozat eredményei alapján javasoljuk, hogy a gyermekek számára már egészen kis kortól biztosítsunk megfelelő és kellő mennyiségű beszédpéldát, kommunikációs helyzetet, emellett amennyiben van rá mód, akkor várjunk legalább a gyermek kétéves koráig a digitális eszközök bevezetésével, és a későbbiekben is mértékkel és az életkornak megfelelően használjuk azt.