A 2020-ban kirobbant világjárvány új, sokszor megoldhatatlannak tűnő kihívás elé állította nemcsak a pedagógusokat, hanem a szülőket is. Az óvodabezárások miatt a gyermekeknek egyik napról a másikra korlátozódtak, illetve megszűntek a kortárs kapcsolataik. A szülőknek az intézmények bezárása után nem csak munkavállalóként és gondozóként kellett helyt állniuk, hanem a pedagógiai feladatok jelentős részét is át kellett vállalniuk. Mindezt fokozott anyagi és egészségügyi bizonytalanság mellett kellett tenniük, miközben kikapcsolódásra, a társas kapcsolatok ápolására a kormány által hozott rendelkezések miatt nem volt lehetőségük, így minden szempontból magukra voltak utalva. Az izoláció, az összezártság, az új szerepek megjelenése és az egzisztenciális fenyegetettség rendkívüli terhet rótt a családokra. A Covid-19 pandémia alatt megnövekedett a mentális betegséggel küzdő felnőttek és gyermekek szám, a szakszolgálatoknál pedig jelentősen megnövekedett a tanulási zavarokkal jelentkezők aránya. A szakdolgozat témaválasztását a fentebb említett jelenségek teszik aktuálissá. A pandémia alatt az óvodáskorú gyermekek korábban nem tapasztalt kollektív stressznek voltak kitéve. Az óvodapedagógusokkal, illetve társaikkal megszakadt a kapcsolatuk, otthon pedig a túlterhelt szülők az esetek döntő többségében nem tudták megfelelően átvenni a pedagógiai feladatokat. Sem a családok, sem az intézmények nem voltak felkészülve a hirtelen bekövetkezett digitális távnevelésre- illetve oktatásra, ami a később az óvodába visszakerülő gyermekek viselkedésén, illetve képességein is meglátszott. A szakdolgozat célja empirikus kutatással alátámasztani, hogy a gyermekek figyelmére negatív hatással volt a világjárvány és az annak kapcsán hozott intézkedések.