A reziliencia háttértényezőinek vizsgálata a debreceni egyetemisták körében
Absztrakt
Jelen kutatásban egy speciális célcsoport, az egyetemista hallgatók, rezilienciáját kívánjuk megvizsgálni. Manapság a pszichológiai ellenálló-képesség egyetemi kontextusban történő kutatása nem sok figyelmet kap (Hoffmann és mtsi., 2020), noha a lemorzsolódottak aránya nem csak a középiskolában, hanem az egyetemen is egyre inkább növekszik (Pusztai és Szigeti, 2018; Csók és mtsi. 2018; Szemerszki és mtsi., 2019). A felsőoktatásban lévő hallgatók élete korántsem stressz-mentes (Misra, Cris és Burant, 2003), s mindez befolyásolhatja az egyéni tanulmányi sikerességet is. A mai tömeges akadémiai közeg mintegy igényli a reziliens hallgatók jelenlétét, annál is inkább, mert a korábbiakban jól ismert patronálási rendszer már nem él, s így tulajdonképpen a hallgatóknak önmaguknak kell segíteni az egyetemi/főiskolai beilleszkedésüket. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen reziliencia-mutató jellemző a 21. századi egyetemista célcsoport debreceni hallgatóira. Továbbá érdekel bennünket, hogy mi minden befolyásolja a hallgatók reziliencia-mutatóját. Kérdőíves felmérésünk során a Connor-Davidson-féle (2015) 10 itemből álló reziliencia kérdőívet használjuk fel, mely hiteles mérőeszközeként kutatásunk megbízhatóságának stabil alapját jelenti. Érdekel bennünket, hogy mekkorra eltérések vannak a különböző nemű, életkorú, illetve a különböző szakot végző hallgatók között. Emellett kíváncsiak vagyunk a szocioökonómiai státusz és a reziliencia kapcsolatára is. Szeretnénk feltárni azokat a háttérmotívumokat, melyek mentén a reziliencia értéke elválik. Célunk, hogy azonosítsunk különféle reziliencia-csoportokat, s kategóriákat hozzunk létre attól függően, hogy hogyan alakul a megkérdezett mintánk reziliencia-értékének átlaga. Kutatásunk hasznos lehet az egyetemeknek. Az oktatásszociológiai, s úgy véljük, hogy a pszichológiai értelemben vett reziliencia szerint is elmondható, hogy a korai intézmény-elhagyás, a tanulmányok megszakítása, s a végzettség nélkül való kilépés általában nem a reziliens személyekre jellemző. Eszerint minél több a reziliens hallgató a felsősoktatásban, annál inkább magasabb a képzést sikeresen teljesítők arányának a valószínűsége is. Ilyen értelemben az egyetemnek fontos a hallgatói összetétel lelki ellenálló-képességének ismerete. Létrehozott reziliencia mutatóinkkal ezen felismerést szeretnénk megragadhatóbbá tenni.