Az értekezés elsődleges célkitűzése egy eddig kevéssé feltérképezett, kanadai őslakosokat érintő terület kutatása; pontosabban az inuit kulturális identitást érintő külső kapcsolatteremtés, majd később a letelepedés okozta paradigmaváltás hatásait mutatom be a kulturális identitás vizsgálatával és ezt követően annak szóbeli és írásbeli költeményeken keresztül való elemzésével. A disszertáció első felében egy az identitás koncepciójának megformálására alkalmazott összetett elméleti keretrendszert hozok létre, az úgynevezett Inuit Identity Composition and Change Analysis, röviden ICCA néven (inuit identitás összetétel és változás vizsgálat), mely segítségével izolálom az inummariq (“igazi inuit”) fogalmat. Alapvetően három irányban vizsgálódok: tér és társadalom kapcsolata, telepes kulturális lenyomat és generációs változások. Ezen irányvonalak szolgálatában a kultúraközi pszichológia, szociológia és humángeográfia tudományterületének egyes alaptéziseit adaptálom a kanadai őslakos inuitok kulturális helyzetéhez. John W. Berry pszichológiai modelljét, Peter Weinreich szociokulturális identitás struktúra analízisét és Fernando Ortiz transzkulturációs elméletét is figyelembe veszem. Ezenkívül a humángeográfa identitást érintő térbeliség, territórium, határ és határmezsgye fogalmát is bevezetem. Emellett analízisem részét képezi Pierre Bourdieu generációs elmélete, különösképpen a habitus és kulturális tőke fogalma; valamint a Maurice Halbwachs és Jan Assmann által megfogalmazott kulturális emlékezet koncepciója. Ezt követően egy etnohistóriai áttekintés keretében vizsgálom a kulturális identitás változását, különös tekintettel az életforma, gazdaság, értékrendszer és az őshaza megalakulásának kultúrára tett hatásaira. Feltérképezem az 1950-es és 60-as években zajló letelepedés okozta paradigmaváltás fontosságát, hiszen ebben az időben az északhoz való geopolitikai viszonyulás megváltozásának eredményeképp a sarkvidéki vándorok szakítottak a nomád életformával és városlakókká váltak. Az értekezés ezen része azt vizsgálja, hogy a déllel való folyamatos kapcsolattartás következményeként megjelenő szedentizmus hogyan hatott az inuit identitásra. Kutatásom másik fő célja az inuit identitás szövegközi vizsgálata, amelyet az irodalmi keretrendszer átstrukturálásával és az orature (szóbeli költemény) műfaj bevezetésével hajtok végre, melynek eredményeképp egy antológiát is összeállítok. Ennek megfelelően, értekezésem második felében megállapítom, hogy a szellemi termékek kulturális emlékezetként funkcionálnak, melyek segítségével az inuit identitás változásai nyomonkövethetőek. Ez követően egy újfajta, inuit irodalomelméleti keretrendszert vezetek be. Az írásbeliség kora előttről származó, szóban komponált és szórakoztató jellegű (orature) költeményeket külön értelmezem az irodalom berkeibe tartozó versektől. Ezen struktúra a dekontextualizált kontakt-tradicionális dalszövegek különféle stílusainak értelmezésénél különösen hasznos. A dalszövegek és versek elemzésénél segítségül hívom az identitás vizsgálatára létrehozott elméleti keretrendszert, valamint azokat az etnohistóriai feljegyzéseket, amelyek rávilágítanak a kulturális identitás szövegközi felbukkanására. Először a hagyományos, szóban komponált dalszövegeket műfajilag rendszerezem és elemzem, majd a letelepedés utáni dalszövegek, spoken word performansz szövegek és versek szövegközeli vizsgálatát hajtom végre az identitás változásaira fókuszálva. Összefoglalva, értekezésem elsődleges célja az inuit kulturális identitás vizsgálata, melyet egy egyedi, interdiszciplináris értelmezési keretrendszer megteremtésével, az elmúlt szász évben végbement paradigmaváltások etnohistóriai hátterének ismertetésével és egy új irodalmi műfaj bevezetésén alapuló identitás-orientáltságú dalszöveg- és verselemzéssel hajtok végre. Továbbá kutatásom eredményeként egy antológia alapjait állítom össze, amely a szóbeli és írásbeli dalszövegek és költemények teljes alkotói és műfaji áttekintésére tesz kísérletet az inuit kultúra első feljegyzéseitől napjainkig.

The primary aim of my dissertation is to examine a little-known field of research related to Canadian autochthony; in particular to Inuit cultural identity and the analysis of the effects of the paradigm shifts connected to contact and settlement in the 20th century, followed by the analysis of identity nestled in texts. In the first half of the dissertation, I build a novel theoretical framework, the Inuit Identity Composition and Change Analysis (ICCA) with the help of which I isolate the inummariq (“real Inuit”) concept. I identify three main aspects of Inuit identity: land-person relationship, settler cultural impact, and change over three generations of settlement. To study Inuit identity, I adapt and reshape ideas put forth in the realm of crosscultural psychology, specifically Berry’s Fourfold Model, Weinreich’s sociocultural Identity Structure Analysis, and Fernando Ortiz’s concept of transculturation. Moreover, in studying land-person relationships, I apply the concept of spatiality and related concepts, such as territoriality, borders, and boundaries in relation to identity formation. Additionally, my analysis employs Bourdieu’s theory of generational difference including the concept of habitus and cultural capital; and the related notion of cultural memory according to Halbwachs and Assmann. Moreover, the dissertation presents an ethnohistorical survey, in order to place the study of cultural identity in context focussing on changes in lifestyle, economy, values, and the formation of the Inuit homeland. I specifically explore the significance of the paradigm shift of the 1950s and 60s when the Inuit Arctic wayfarers—due to a change in Canada’s geopolitical approach to her North—had become Arctic denizens, trading their nomadic lifestyle to village dwelling. This part of the thesis examines how sustained contact with the South and the resulting sedentism altered Inuit identity. My other main goal is the analysis of Inuit identity through texts, which I execute with the construction of a new literary framework with the introduction of the orature genre and the compilation of an anthology. My research proposes intellectual artifacts serve as cultural memory through which the evolution of Inuit identity and the nature and significance of transformation can be observed. I introduce the concept of orature, hence separating orally composed traditional texts from literature. My framework specifically aids the understanding of decontextualized song lyrics authored during the contacttraditional era. In analyzing orature and literature, I employ the Inuit identity composition change analysis, and information contained in the ethnohistoric record that helps illuminate cultural identity and its changes through the examined texts. First, I organize traditional orally composed lyrics by sub-genre and analyze them as texts, then I examine post-settlement literature, such as written song lyrics, spoken word performance texts, and poems focusing on the alterations to cultural identity. ICCA and the Euro-Western-divergent orature framework offers a new, Indigenized, and decolonized Inuit literary theory through which the textual reflection of cultural identity is illuminated, and the traditional Inuit texts are evaluated and understood in their proper contexts. To sum up, I explore Inuit cultural identity through a unique theoretical framework, an ethnohistorical survey of the paradigm shifts of the past hundred years, and through the introduction of a new genre in the analysis of song texts and poems. Furthermore, as a result of my research and analysis I compile the first anthology of Inuit orature and literature from the first recorded Inuit song texts to present day poetry.