A poligráf alkalmazásának dilemmái a büntető ítélkezésben
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
DOI
Absztrakt
A poligráfos vizsgálat tudományos alapon nyugvó eljárás, melynek validitása nem éri el a 100%-ot és természetesen nem tekinthető tévedhetetlen módszernek, ám kétségtelenül nagy múltra vissza tekintő, 80-93% közötti validitással rendelkező műszeres vizsgálat, amely eszközt nyújt a bíróság számára az alapos, hiánytalan és valóságnak megfelelő tényállás felderítésében. Ezért a poligráfos vizsgálat eredménye a bírót óhatatlanul is befolyásolhatja az általa elbírált ügy megítélését meghatározó meggyőződésének kialakulásában, hiszen a rendelkezésére áll ennek a jegyzőkönyve. Ennek tükrében pedig meglehetősen álságos megoldásnak tűnik a bírót a meggyőződésének kialakulásában okvetlenül szerepet játszó bizonyítási eszközre való hivatkozás lehetőségének mellőzésére kényszeríteni. Indokoltnak tűnik, annak nyilvánvalóvá tétele, hogy nem kérdőjelezhető meg a poligráfos vizsgálat elrendelésére vonatkozó bírói kompetencia létjogosultságának elismerése. Ezt erősíti meg Katona Tibor azon álláspontja, amely szerint ”nem szorítható a poligráfos bizonyítás a nyomozati szakra, azt a tárgyalási szakban is biztosítani kell, ellenkező esetben sérül a tisztességes eljáráshoz való jog”.