Hazánkban szabadságvesztéssel járó szankciót a fiatalkorúak fogházában, börtönében és a javítóintézetben hajtják végre. A javítóintézetek megpróbálják a büntetőjogi rendszerek kettős szerepét felvállalni, a büntetést, de egyben a nevelést is megvalósítani. A javítóintézetek végrehajtásának célja, hogy a fiatalkorú elkövetők a helyes irányba fejlődjenek, melyet a nevelés eszközével kívánnak elérni. Az dolgozatom első részében a fiatalkorú fogalmát, s a vele szemben alkalmazható szankciókat vázolom fel. Ezt követően a javítóintézeti nevelés célját ismertetem általánosságban, illetve bemutatom a működásét, majd pedig bővebben kifejtem a legfontosabb célkitűzést, a fiatalkorú reintegrációját a társadalomba, s ennek különféle eszközeit. Végül pedig – a szakirodalom alapján megfogalmazható – javítóintézetből kikerült fiatalkorúak esetleges életútjait mutatom be. A második részben az ítélkezési gyakorlat bemutatása volt a célom. A fiatalkorúakkal szemben csak ultima ratio jelleggel lehet szabadságelvonással járó szankciókat alkalmazni, s úgy gondolom, hogy óriási terhet és felelősséget ró a bíróságokra ez a döntés. A kutatásomban arra kívántam választ kapni, hogy milyen körülmények mérlegelése vezet ahhoz, hogy a bíróság e joghátrány mellett döntsön.