A klaritromicin steady-state koncentrációjának változása különböző adagolási módok során tüdőgyulladásban: kockázati tényezők és klinikai kimenetel

Abstract

Absztrakt Háttér: A megfelelő antibiotikum dózis kulcsfontosságú a pneumóniával küzdő kritikus állapotú betegek állapotának javításában. Célkitűzések: Kutatásunk célja az volt, hogy értékeljük hogyan alakult a klaritromicin (CLAR) steady-state koncentrációja (Css) ebben a specifikus beteg csoportban a különböző adagolási módok mellett és azonosítsuk azokat a kockázati tényezőket, amelyek befolyásolhatták a klinikai kimenetelt. Anyagok és módszerek: Kutatásunk egy egyközpontú, prospektív megfigyeléses vizsgálat volt, melyet egy pulmonológiai osztályon 2025. február 2. és 2025. december 5 között végeztünk. A kutatás célcsoportjába olyan felnőtt pneumóniás beteg tartoztak (n=75), akiket empirikus CLAR terápiával (500 mg naponta kétszer, vesefunkcióhoz igazítva n=2) kezeltek. Négy mintavétel történt a CLAR kezelés 3. napján: a gyógyszer beadása előtt, majd az intravénás (iv), orális (po) és nazogasztrikus (NG) gyógyszer beadás után 1, 2 és 3 órával. A CLAR szérumszintjét LC-MS/MS módszerrel mértük, Európai Gyógyszerkönyvi CLAR standard (Merck) felhasználásával. A vizsgálatot etikai engedély birtokában végeztük (DE RKEB/IKEB: 7094-2025). Eredmények: A CLAR szérumszintjei mindhárom alkalmazási mód estén követték a várt farmakokinetikát. A CLAR Css po-adagolás (n=30) esetén 3,10-szer nagyobb volt, mint iv- adagolás (n=27) esetén és 2,76-szor magasabb, mint NG (n=15) alkalmazásakor (6,13 vs. 1,98 μg/ml és 6,13 vs. 2,22 μg/ml, p˂0,05). A vesefunkció kismértékű romlása (már a CrCl: 59-30 ml/ perc) is képes volt nagymértékben megnövelni a szérumszintet. A CLAR szérumszintjére jelentős hatással van az albuminszint, de különböző adagolási módok esetén eltérő módon. A CLAR szérumszintjei a CCI (Charlson Comorbidity Index) növekedésével emelkedtek, kivéve az iv-adagolás estén, ahol minden esetben alacsony maradt. A túlélés szempontjából az első 30 nap kritikusnak bizonyult. Az iv- és a po-adagolás között nem volt szignifikáns különbség a túlélésben (82% és 80%), azonban NG alkalmazás esetén a túlélés esélye jelentősen csökkent (46,5%). Következtetések: A po-adagolás vezetett a legmagasabb szérumszinthez. A CrCl, az albumin szint és a CCI fontos befolyásoló tényezői voltak a szérumszintek alakulásának. A po- és iv- adagolás hasonló klinikai kimenetelhez vezetett. Az NG adagolás esetén mért magasabb Css értékekkel járó alacsonyabb túlélési arány további vizsgálatokat igényel.