PARP inhibitorok hatásának vizsgálata a pikkelysömör imikvimod által indukált egérmodelljében

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorSzántó, Magdolna
dc.contributor.advisordeptÁltalános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani Intézet
dc.contributor.authorTakács, Mátyás
dc.contributor.departmentDE--Általános Orvostudományi Kar
dc.contributor.opponentHodossy-Takács, Rebeka
dc.contributor.opponentdeptÁltalános Orvostudományi Kar
dc.contributor.opponentdeptÁltalános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet
dc.date.accessioned2025-06-03T10:12:40Z
dc.date.available2025-06-03T10:12:40Z
dc.date.created2025
dc.description.abstractA pikkelysömör egy krónikus gyulladásos bőrbetegség, amelyben a keratinociták fokozott proliferációja és zavart differenciációja figyelhető meg. A poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) enzimek fontos szerepet játszanak a gyulladásos folyamatok szabályozásában, valamint a DNS-javításban. Korábbi megfigyelések alapján a PARP1 és PARP2 eltérő módon befolyásolják a pikkelysömör kórlefolyását: míg a PARP1 hiánya súlyosbítja, addig a PARP2 hiánya enyhíti a tüneteket. Vizsgálatunk célja annak meghatározása volt, hogy a klinikumban is alkalmazott PARPgátlók (talazoparib, rucaparib, olaparib, niraparib) milyen hatással vannak az imikimod (IMQ) által indukált egérmodellben kialakított pikkelysömörszerű bőrelváltozásokra. A BALB/c törzsű egereken végzett kísérletek során az inhibitorokat intraperitoneálisan adagoltuk, majd IMQ-val kezeltük az állatok bőrét. Az elváltozások súlyosságát klinikai skála alapján, továbbá szövettani és immunhisztokémiai módszerekkel értékeltük. Eredményeink szerint a talazoparib és a rucaparib szignifikánsan csökkentették a pikkelysömör-szerű tüneteket, míg az olaparib és a niraparib nem fejtettek ki érdemi hatást. A talazoparib fokozta az epidermális keratinociták terminális differenciációját, csökkentette azok proliferációját, ugyanakkor a gyulladásos markerek expresszióját nem mérsékelte. A kaszpáz-3 pozitivitás növekedése a programozott sejthalál fokozódását jelezte, amely szerepet játszhatott a differenciáció javulásában. Következtetésként megállapítottuk, hogy a PARP-gátlás – különösen talazoparib alkalmazásával – jótékonyan befolyásolhatja a pikkelysömör epidermális komponenseit, ugyanakkor a gyulladásos válasz csökkentéséhez önmagában nem elegendő. Eredményeink új lehetőségeket vetnek fel a PARP-inhibitorok nem-onkológiai alkalmazásával kapcsolatban, de további kutatások szükségesek a gyulladásos mechanizmusok részletes feltárásához.
dc.description.courseorvosi diagnosztikai analitikus
dc.description.courseactnappali
dc.description.courselangmagyar
dc.description.coursespecOrvosdiagnosztikai laboratóriumi analitika
dc.description.degreeBSc/BA
dc.format.extent30
dc.identifier.urihttps://hdl.handle.net/2437/390784
dc.language.isohu
dc.rights.infoHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.
dc.subjectPARP
dc.subjectPARP inhibitorok
dc.subjectImiquimod
dc.subjectPikkelysömör
dc.subjectTalazoparib
dc.subject.dspaceOrvostudomány
dc.titlePARP inhibitorok hatásának vizsgálata a pikkelysömör imikvimod által indukált egérmodelljében
dc.title.translatedThe effects of PARP inhibitors in the imiquimod-induced mouse model of psoriasis
Fájlok
Eredeti köteg (ORIGINAL bundle)
Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
Nincs kép
Név:
Takács_Mátyás_Szakdolgozat_végleges.pdf
Méret:
985.24 KB
Formátum:
Adobe Portable Document Format
Leírás:
Megjelenítés
Engedélyek köteg
Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
Nincs kép
Név:
license.txt
Méret:
2.35 KB
Formátum:
Item-specific license agreed upon to submission
Leírás:
Letöltés
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Általános Orvostudományi Kar)