A kínai paradoxon

Abstract

Kína elmúlt évtizedekben tapasztalt nagymértékű növekedése hátterében egy erőteljes iparosítás húzódott meg. A GDP lehető legnagyobb mértékű emelésére tett kísérletek komoly környezeti problémákat hoztak felszínre. Kína mára a legnagyobb szennyezőanyag kibocsátó országgá vált, de mégis ez az az ország, ahol a világon a legtöbbet költenek megújuló energiára. Úgy tűnik a vezetés végre felismerte a helyzet tarthatatlanságát, és igyekeznek orvosolni az okozott károkat. Ezt támasztja alá a nemrég elfogadott új gazdaságpolitika, az „új norma” mely egy lassabb, de fenntarthatóbb növekedési modellt helyez előtérbe. Egyre nagyobb erőkkel igyekeznek visszaszorítani a szénhasználatot, illetve növelni kívánják a megújuló energiaforrások felhasználásának arányát a teljes energiafelhasználáson belül. Szakdolgozatomban a jelenkori állapotokat elemezve arra keresem a választ, hogy vajon meddig tartható fenn Kína gazdasági növekedése. Illetve arra, hogy mi jelenti az ország növekedése számára a legnagyobb kihívást.