Napjainkban a közgazdaságtan egyik alaptézise, hogy a gazdasági növekedés hajtóereje a technológiai haladás, mely a technológia és az intézmények sajátos ötvözetében valósul meg. Számos empirikus kutatás alátámasztja, hogy a magasabb jövedelmű országok technológiailag jellemzően fejlettebbek, innovációs aktivitásuk élénkebb, az újdonságok többségét ők hozzák létre, szemben az alacsony jövedelmű, technológiai követő országokkal, akik főként imitáció útján tudják az új technológiákat alkalmazni. A világ országaiban a technológiai haladás megvalósulhat tehát önálló kutatás-fejlesztési tevékenység révén, azaz innováció-vezérelt módon, valamint a más országban már eredményesen működő újdonságok adaptálásával, azaz imitáció útján is. Ebből adódik a technológiai fejlődés kettőssége. A technológiai vezető és követő országokban eltérő ösztönzőkre lehet szükség ahhoz, hogy a technológiai fejlődés megvalósuljon. A kutatás során választ kerestem arra, hogy a fejlett, innováció-vezérelt gazdaságok és a fejlődő, jellemzően imitáció-vezérelt országok intézményi környezete eltér-e, s ha igen, akkor melyek – fejlettségtől függően – a technológiai fejlődésnek kedvező intézményi környezet legfontosabb elemei. A technológia közgazdasági tulajdonságaiból kiindulva, a növekedéselméleti modellezés főbb tanulságait kiemelve juthatunk el a diffúzió sajátosságainak köszönhetően az országok között kialakuló technológiai fejlettségbeli eltérések intézményi magyarázatának vizsgálatához. Az empirikus kutatás során főkomponens-elemzéssel létrehoztam a technológiai-intézményi környezet indexét, mely jól illusztrálja az országokban a technológiai fejlődés feltételrendszerét, s alkalmas az innovátor és imitátor országok megkülönböztetésére is. Korreláció-elemzéssel alátámasztottam, hogy a létrehozott index és a gazdasági fejlettség között szoros, pozitív irányú összefüggés mutatható ki, mely lehetővé teszi e két dimenzió mentén az országok homogén klaszterekbe rendezését. Diszkriminancia elemzéssel az is kimutatható, hogy a technológiai-intézményi környezet elemei közül melyek determinálják leginkább, hogy egy ország az innovátor vagy az imitátor csoportba tartozik. A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a technológiailag vezető és követő országok intézményi környezetének struktúrája között nincs szignifikáns különbség, az intézmények minősége azonban eltérő. Az intézményi minőség imitáció-vezérelt országokban jellemzően alacsonyabb, de az imitációhoz nem eltérő adottságok, hanem a kiemelt területek fejlesztése szükséges.

One of the basic principles of contemporary economics is the thesis that technological progress is the driving force of economic growth. This is realized in a special combination of technology and institutions. Several empirical studies confirm that the higher-income countries are typically technologically more advanced, their innovation activity is more intensive and they create the majority of the innovations, in contrast to the lower-income countries, which are typically technology followers, and can adapt new technologies through the imitation of technological leaders. Technological progress can be realized in a country either in an innovative way, through independent research and development activity, or in an imitation-driven way, through the adaptation of innovations which have been successfully operating in other countries. This is the duality of this process. Technological progress may require different incentives in technological leader and technological follower countries. During my research, I would like to answer the question whether the institutional environments of innovation- and imitation-driven economies are typically different, and if so, which are the key elements of a favorable institutional environment for technological progress, depending on the level of economic development. The aim of the research based on the literature is to identify the institutional features of technological progress, in other words, how institutions feature in this process. Institutional features of technological disparities can be examined based on the economic characteristics of technology, through major discoveries of growth theory modeling. In my empirical research, the index of technological-institutional environment created by principal component analysis is a good indicator of the conditions of technological progress in different countries and the index is also able to distinguish between innovator and imitator countries. The correlation-analysis showed a strong positive relationship between the index of technological-institutional environment and GDP per capita, so it allows us to create homogeneous clusters of countries along these dimensions. The question I attempted to answer in the discriminant analysis was which variables of the principal component are the ones that primarily determine whether a country belongs in the innovator or in the imitator cluster. The results of my empirical research allow us to conclude that there is no significant difference with respect the structure of institutional environment between technological leaders and followers. The quality of institutions is typically lower in lower-income countries, but what is required for imitation is the development of priority areas rather than specific given conditions.