A szakdolgozat készítése során három amidcsoportot tartalmazó makrociklusos ligandum és három pikolinsav-származék Mn(II)-komplexének egyensúlyi és kinetikai vizsgálatát végeztem el. A mérések során meghatároztam a ligandumok protonálódási állandóit és a Mn(II)-komplexek stabilitási állandóit. Az amid típusú ligandumok esetén kapott eredményeket összehasonlítva a megfelelő acetátcsoportot tartalmazó ligandumok állandóival azt tapasztaltuk, hogy az acetátcsoportok amidcsoportra történő (pl. DOTA-DOTAM) cseréje a protonálódási folyamatok számának és a ligandum bázicitásának jelentős csökkenését eredményezik. A Mn(II)-komplexek stabilitási állandói (ill. a pMn értékek) az amidcsoportot tartalmazó ligandumok esetében kisebbek, mint azt a megfelelő acetátcsoportot tartalmazó komplexképzők esetében tapasztalták, de csökkenés nem olyan mértékű, mint azt a ligandumok bázicitása alapján várnánk. A pikolinsav-származékok esetén az összbázicitás nagyobb értékeknek adódtak mint a megfelelő makrociklusos 9ameN3, ciklén ill. ciklám ligandumok esetében, azonban a Mn(II)-komplexek stabilitása meglehetősen kis érték. Továbbá relaxometriás méréseink azt mutatták, hogy csak a NO1Pyc komplex tartalmaz a belső koordinációs szférájában koordinált vízmolekulát, így ezek a ligandumok további tervezést igényelnek. A bomláskinetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a [Mn(DOTAM)]2+-komplex bomláskinetikája nem függ a kicserélő fémion koncentrációjától, a bomlásra jellemző sebességet csak a spontán és a savkatalizált úton történő sebességi együttható értéke szabja meg. A kapott együtthatók értékét összehasonlítva a megfelelő DOTA komplexel hasonló értékeivel azt találtuk, hogy a második esetben mindkét együttható nagyobb. Ezáltal az amidcsoport hasznos építőköve lehet Mn2+-komplexálására alkalmas ligandumok tervezésének.