Megviselt örökség. A magyar prózairodalom nemzedéki kontextusai az 1950-es évek második felétől az 1980-as évek első feléig (absztrakt) Az értekezés a magyar prózairodalom 1950-es évek közepétől 1980-as évekig tartó időszakát vizsgálva tesz kísérletet a nemzedékiség fogalmának újraértésére. Kiindulópontja, hogy a nemzedéki kategóriák a korszak(ok) kultúrpolitikája által formált konstrukciók, amelyek az irodalmi nyilvánosság működésének meghatározó elemei voltak. Hipotézise szerint a kijelölt intervallumban a nemzedéki alakzatok nem autonóm módon szerveződtek, hanem az állampárt által irányított intézményi és diszkurzív keretek között jöttek létre, és e keretek a kánon alakulására is hatást gyakoroltak. Kiemelt szerepet kap a munkában a kánon fogalma is, amelyet nemcsak a privilegizált művek összességeként, hanem a művekről történő beszéd intézményesen szabályozott módjaiként értelmezek. A fejezetek arra a kérdésre keresik a választ, hogy a nemzedéki tapasztalatok a szépirodalmi művekben valóban artikulálódtak-e, vagy ez azért tűnik így, mert a kultúrpolitika által létrehozott és közvetített generációs konstrukciók hatást gyakoroltak a szövegek fogadtatástörténetére. Ebből következően a munka a nemzedékiséget mint értelmezői hagyományt vizsgálja, különös tekintettel annak ideológiai meghatározottságára. A disszertáció hangsúlyozza, hogy a kánon alakulása nem kizárólag esztétikai szempontok szerint megy végbe, ezzel összefüggésben az irodalom történetéről diszkurzív hatalmi küzdelmek terepeként beszél, amelyen a művek láthatósága és jelentősége folyamatos újragondolás tárgya. A dolgozat módszertanilag több megközelítést ötvöz: egyrészt a diskurzusok hatalmi természetét hangsúlyozó intézménykritikai perspektívát, másrészt a nemzedéki közösségek létét feltételező elméleteket. A fejezetek duális szerkezetűek: az egyes korszakhatárokhoz kapcsolódó irodalomtörténeti áttekintéseket részletes szövegelemzések követik. E felépítés lehetővé teszi a szépirodalmi művek és a fogadtatástörténetük kölcsönhatásainak bemutatását a vizsgálat három fő időszakában: az 1950-es–’60-as, a ’60-as–’70-es és a ’70-es–’80-as évek fordulóján, a megjelent antológiák, valamint Szabó István, Bereményi Géza, Pályi András és Tolnai Ottó egyes műveinek kontextusában. Az elemzések fontos tanulsága, hogy bár a szövegek megjelenésének idején adottak voltak a generációvá válás feltételei, a kultúrpolitikai kontroll nagymértékben korlátozta az autonóm szerveződés lehetőségét. A recepciótörténeti következtetések rámutatnak arra is, hogy a későbbi újraolvasási kísérletek gyakran rögzült értelmezési mintákat ismételnek, ami akadályozza az új olvasatok megképződését. Összességében az értekezés amellett érvel, hogy a kijelölt időszak prózairodalmának megértése nem lehetséges a nemzedékiség és a kultúrpolitika viszonyának feltárása nélkül. A generációs diskurzusok vizsgálata nemcsak az irodalmi folyamatok jobb megértéséhez járul hozzá, hanem ahhoz is, hogy felismerjük: a diktatórikus hatalmi struktúrák hatása az irodalomtörténeti gondolkodásban máig kimutatható.

Burdened Heritage: Generational Contexts of Hungarian Prose Literature from the Second Half of the 1950s to the First Half of the 1980s (abstract) The dissertation examines Hungarian prose literature from the mid-1950s to the 1980s with the aim of rethinking the concept of generationality. Its point of departure is that generational categories are constructs shaped by the cultural politics of the era(s) and served as key elements in the functioning of the literary public sphere. The central hypothesis is that generational formations in this period did not emerge autonomously, but were created within the institutional and discursive frameworks controlled by the state party. These frameworks also significantly influenced the formation of the literary canon. The concept of the canon plays a prominent role in the dissertation. I interpret it not only as a body of privileged works, but also as the institutionally regulated modes of discourse about those works. The chapters investigate whether generational experiences were genuinely articulated in literary texts, or whether this perception arises because the generational constructs created and promoted by cultural policy have strongly shaped the reception history of these texts. Consequently, the dissertation examines generationality as an interpretive tradition, paying particular attention to its ideological determinants. It emphasizes that the canon is not formed solely according to aesthetic criteria. In this context, literary history is viewed as a site of discursive power struggles, where the visibility and significance of works are continually renegotiated. Methodologically, the study combines an institution-critical perspective, which highlights the power dimension of discourses, with theories that presuppose the existence of generational communities. The chapters follow a dual structure: literary-historical overviews of specific periods are followed by detailed textual analyses. This structure allows for an examination of the interplay between fictional works and their reception histories across three main periods: the turn of the 1950s–60s, the 1960s–70s, and the late 1970s–early 1980s. The analysis focuses on published anthologies as well as selected works by István Szabó, Géza Bereményi, András Pályi, and Ottó Tolnai. A key finding of the analyses is that although the conditions for generational formation existed at the time of the texts’ publication, cultural-political control significantly limited the possibility of autonomous organization. The reception-historical conclusions also indicate that later re-readings often repeat established interpretive patterns, thereby hindering the emergence of new readings. Overall, the dissertation argues that the prose literature of the period cannot be adequately understood without exploring the relationship between generationality and cultural politics. Studying generational discourses not only leads to a better understanding of literary processes, but also reveals that the influence of dictatorial power structures remains detectable in literary-historical thinking to this day.