A dolgozat témája a DEKK Gyermekgyógyászati Intézetben rekeszsérvvel született újszülöttek ellátásának átfogó vizsgálata és elemzése 2013 és 2022 között. Visszamenőleg a 9 év során 32 CDH-val született újszülöttet regisztráltak, ezen esetek ellátásbeli sajátosságait elemeztük ki a diplomamunka keretein belül. A kutatás során a 32 rekeszérves eset 50%-a volt diagnosztizálva a terhesség alatt és az átlagos gesztációs kor a felismeréskor 26 hét volt. A császármetszés és per vias naturales úton született újszülöttek túlélésében számottevő különbség nem volt. Az in utero diagnózis fontos, mert lehetővé teszi, hogy a rekeszsérves magzatok megfelelően felszerelt intézménybe kerüljenek még a születésük előtt, ami javítja a túlélési esélyeiket. Az esetlegesen későbbi diagnózis csak akkor nem ront a túlélésen, ha a rekeszsérv nem túl nagy. A nagy rekeszhiány esetén a korai diagnózis a túlélés szempontjából nagyon fontos. 27 bal oldali és 4 jobb oldali rekeszsérves volt. Ez megfelel a nemzetközi arányoknak, mert általánosságban elmondható, hogy több bal oldali rekeszsérves születik, túlélésük közel azonos volt (de az alacsony esteszám torzíthatott az eredményen). A legújabb ajánlások szerint, mivel a korai izomrelaxáns a túlélést lényegesen nem befolyásolja, inkább kerülendő az alkalmazása A thoracoscopiás műtét csökkentette a kórházban tartózkodás idejét, gyorsabb gyógyulást tett lehetővé, laparatomiára csak komplikációk esetén kerül sor. Azon újszülöttek, akik mindkét típusú (HFO és SIMV) lélegeztetésben részesültek 80 %-os túlélést mutatnak. A stabil vagy kis rekeszsérvvel rendelkező újszülöttek csak SIMV-t vagy semmilyen lélegeztetést nem igényeltek. Aki csak HFO-t kapott, mind elhunyt súlyos állapot miatt. 32 újszülöttből 20-nál jelentkezett PTX (62,5%), minden esetben a defektussal megegyező oldalon. Az esetek nagy részében, akinél dokumentálták a defektus nagy méretű hiányát, ott műtét előtt már kialakult a PTX ami súlyos szövődménynek számít, és jelentősen rontja a túlélést. Ezeket az eseteket laparatómiával operálták állapotuk komplexitása miatt. PTX műtét után főleg thoracoscopos műtétek esetén alakult ki, viszont ahogy haladunk előre az években, egyre kevesebb a thoracoscopos operáció utáni PTX, a vélhetően javuló műtéti technika miatt. Összességében a kutatás célja hozzájárulni a CDH optimális ellátáshoz és szemléletmódjához, mely megfelel mind az új guideline-oknak, mind pedig a klinika felszereltsége által szabott kereteknek és nem utolsó sorban az újszülöttek igényeinek.