A cselekvőképtelen állapot jogintézménye az utóbbi évtizedekben kevéssé foglalkoztatta a jogtudomány művelőit, a rá vonatkozó szabályozást hosszú ideje nem módosította a jogalkotó, a hatályos rendelkezések pedig igen szűkszavúak a Polgári Törvénykönyvünkben. Ezzel szemben a jogintézmény bírói gyakorlata széleskörű, miközben a jogalkalmazók a cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozatokhoz fűződő joghatást, a semmisséget csak a legritkább esetben állapítják meg, ennek okát egyrészt a bizonyítási eljárás komplexitásában és nehézségében kereshetjük, másrészt pedig abban, hogy sok esetben csak a belátási képesség nagymértékű csökkenését lehet megállapítani, ami nem ad alapot a cselekvőképtelen állapotra vonatkozó jogi normák alkalmazására. Egyre nagyobb problémát okoz tehát azon személyi kör jognyilatkozatainak érvényessége, akiknek a belátási képessége nem hiányzik teljesen, hiszen őket nem óvják a cselekvőképtelen állapotra vonatkozó szabályok, de jogaik védelmét gondnok, támogató vagy törvényes képviselő sem szolgálja, így teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. A cselekvőképtelen állapotot kiváltó tényezők és a modern társadalmi jelenségek szoros összefüggést mutatnak egymással, elegendő, ha csak párhuzamot vonunk az alkohol és a drog okozta bódult állapot, mint a cselekvőképtelen állapot lehetséges okai, illetve az alkoholizmus és az új pszichoaktív szerek terjedése között. Aktualitásként említhetjük a koronavírus okozta járványhelyzetet is, nem egyértelmű ugyanis, hogyan befolyásolja a koronavírus az emberek szellemi képességeit, érvényesek-e a fertőzött, oxigénhiányos állapotú személyek által tett jognyilatkozatok, vagy lehetséges, hogy a súlyos betegség a belátá si képességükre is kihat. Dolgozatunkban megizsgáljuk a jogintézmény történeti fejlődését, jelenleg hatályos szabályozását, a bizonyítási eljárás komplexitását, a külföldi megoldási modelleket, illetve a feltárt problémákra reflektálva az eddigiektől eltérő kontextusba helyezzük a cselekvőképtelen állapotot, és megfogalmazzuk a jogalkotásnak és a jogalkalmazásnak címzett de lege ferenda javaslatainkat. Úgy gondoljuk, hogy egy új kategória, a korlátozottan cselekvőképtelen állapot bevezetése megvalósítaná a kiszolgáltatott személyek jogainak védelmét, a cselekvőképtelen állapotot kiváltó tényezők közötti differenciálással pedig egységesebbé válhatna a hazai ítélkezési gyakorlat. Hipotézisünk, hogy a cselekvőképtelen állapot jogintézménye létezett, létezik és létezni is fog.