A gyermekek és serdülők életmódja, és az azzal összefüggő attitűdje, tudásszintje nagy hatással van a későbbi életkorban kialakuló idült, nem fertőző megbetegedések megelőzésére. A fiatalok viszonylag rövid idő alatt erőteljes testi és szellemi fejlődésen mennek keresztül, melyhez nagy energiabevitel és számos fontos tápanyagból többletmennyiség szükséges. A gyermekkorban kialakuló egészséges táplálkozási szokásoknak egészségmegőrző, preventív szerepe van (1). A gyermekkorban kialakuló túlsúly és elhízás napjainkban az egyik legjelentősebb népegészségügyi problémát jelenti, és a fejlett országokon túlmenően már a fejlődő országok lakosságát is egyre nagyobb mértékben érinti. A gyermekkori elhízás jelentőségét tovább növeli erős kapcsolata a felnőttkori elhízással és az elhízáshoz társuló betegségekkel, például hipertónia, diabétesz, depresszió. Cél feltárni azokat a problémákat, amelyek az óvodások és kisiskoláskorú gyermekek táplálkozását és fizikai aktivitását jellemzik (1,2). Vizsgálatomban 120 erdélyi gyermek táplálkozási szokását mértem fel egyénileg összeállított kérdőív segítségével. A felmérések eredményei alapján elmondható, hogy a hazai gyermekek étrendjében fellelhető problémák az erdélyi tanulók körében is jelen vannak. A túlsúly és elhízás aránya a vizsgálatba bevont gyermekek körében több mint 50%-os volt. Reggelizési szokásaikat tekintve megállapítható, hogy a gyermekek fele nem reggelizik. Zöldség és gyümölcsfogyasztásuk nem elegendő, valamint a finomított gabonaipari termékek nagyobb arányban szerepelnek étrendjükben, mint a teljes kiőrlésű gabonaipari termékek. Halfogyasztást illetően elmondhatjuk, hogy a tanulók közel 30%-a hetente fogyasztja őket. Fizikai aktivitásukról említendő, hogy 88,3%-ban napi rendszerességgel mozognak legalább 60 percet. Elemzésem következtetései megerősítik azt a tényt, hogy az erdélyi gyermekek táplálkozási szokásai nagyon hasonló mintázatot mutatnak a hazai gyermekekével. Mindez nagyban hozzájárul az krónikus betegségek kialakulásához. Ezen táplálkozással összefüggő rizikó tényezők kismértékű csökkentése is pozitív kimenetellel szolgálhat.