A megyék, mint igazgatási egységek Magyarországon a vis inertiae (ellenállási jog), ius statuendi (statútumalkotási jog) illetve – véleményem szerint – a gravamina et postulata (sérelmek és kívánalmak) jogintézményeinek megjelenése óta, unitárius államunk alkotmányvédelmi bástyáit képzik. Klasszikus alkotmányvédelmi szerepük ugyan nem maradt teljesen érintetlen, hiszen e szerepkörük igazán csak 1870–ig maradt meg, azonban függetlenül attól, hogy milyen hatalom regnált országunkban, általános tendenciaként megállapíthatjuk, hogy a megye, az előbb említett szerepében sohasem kerülte el a reformkísérleteket. Számos elképzelés (változatos elnevezésekkel, de) ezt meghaladó földrajzi egységekben kívánta újragondolni a végrehajtás középszintjét. Jelen tanulmányban azonban nem kívánom vizsgálni az összes megyére irányuló reformkísérletet országunkban. Kiindulási pontként sokkal inkább találom célszerűnek az első, valóban újszerű törekvés megemlítését, mely mind a megye (mint Nemesi Vármegye) közigazgatási beosztását és hatásköreit átszabta. A reformkísérlet előtt azonban kiindulási pontként röviden szeretném tisztázni, hogy II. József radikális reformjai előtt mely funkciókat látta el a megye, és ennek milyen formái adaptálódtak Biharra vonatkozóan.