A doktori értekezés az iskolai és családi nevelésben megmutatkozó értékek átfogó vizsgálatára vállalkozik, mégpedig a pedagógusok és a szülők nevelési céljainak feltárásával és azok összevetésével, az iskola és a család kapcsolattartását mint a nevelési és oktatási célok egyeztetésének effektív metódusát fókuszba állítva. A dolgozatban nem kívánunk állást foglalni az egyházi iskolák körüli társadalmi és ideológiai vitákban; a szülői bevonódás otthoni és iskolai környezetben történő megvalósulásának bemutatására törekszünk, elsősorban a pedagógusok szemszögéből. A doktori értekezés elméleti keretét a neveléstudomány szempontjából releváns alapfogalmak – úgymint a család, az iskola, az értékek és a szülői bevonódás – rendszerbe foglalása révén kívántuk előkészíteni az empirikus elemzéseket. E fogalmak együttes, interdependens vizsgálata lehetővé tette annak feltárását, miként járul hozzá a család és az iskola egymást kiegészítő, illetve egymással összefonódó szerepe a gyermekek szocializációs folyamatához és személyiségfejlődéséhez. A disszertáció kvantitatív kutatása a szakirodalmi háttérre és a konceptualizált fogalmakra építve a szülő–pedagógus kommunikáció, az iskolai nevelési tudatosság, a vallási háttér és az iskolatípus, valamint az értékközvetítés összefüggéseit vizsgálja. A kutatási kérdések és hipotézisek vizsgálatának célja e tényezők közötti kapcsolatok feltárása, tekintettel az állami és a református iskolák közötti különbségekre. A kvalitatív kutatás a szülő–pedagógus kapcsolattartás, a családok szocioökonómiai helyzete, a Covid19-világjárvány hatásai, valamint az iskolafenntartói különbségek összefüggéseit vizsgálja az otthoni nevelés és tanulástámogatás kontextusában. Az empirikus kutatás alapját az Értékteremtő gyermeknevelés című, reprezentatív kérdőíves országos nagymintás kutatás (KINCS, 2020), valamint egy ehhez kapcsolódó egyéni kérdőíves kutatás, az Értékteremtő gyermeknevelés a felekezeti iskolákban elnevezésű nem reprezentatív vizsgálat képezi, az adatok feldolgozása az SPSS programmal készült. A kvantitatív módszer mellett kvalitatív módszert alkalmaztunk a MTA–Családok és Tanárok Kooperációja felméréséhez kapcsolódva, ahol összesen 37 félig strukturált, általános iskolában tanító pedagógusokkal készült interjú, az adatelemzés kézi és szoftveres (Atlas.ti23) kódolással történt. A kutatás főbb kérdései közé tartozott, hogy a pedagógusok és szülők közötti kapcsolattartás gyakorisága és minősége miként befolyásolja az iskolai együttműködés kommunikációs hatékonyságát, illetve hogy a kommunikáció fejlesztése milyen hatással van a gyermeknevelési tudatosságra. Vizsgálta továbbá a szülők vallásossága és az iskolatípus (állami vagy református) közötti összefüggéseket a nevelési értékrendben, valamint azt is, hogy az iskola fenntartója hatással van-e a pedagógusok által közvetített értékekre. A megfogalmazott hipotézisek részben igazolódtak. Összességében elmondható, hogy kvantitatív kutatásunk eredményei szerint a rendszeres, tartalmas pedagógus–szülő kommunikáció javítja az együttműködést, bár a kezdeményezés felelősségét eltérően látják. A vallásos önbesorolás szoros kapcsolatban áll a preferált nevelési értékekkel, és a vallásos családokra jellemzőbb – mind az állami, mind a református iskolákban – a minőségi együtt töltött idő. Kvalitatív kutatásunk főbb eredményei szerint a pedagógus–szülő kommunikációt elsősorban a kapcsolattartás gyakorisága, a családok szocioökonómiai helyzete és a pandémia hatásai befolyásolják. A hátrányos helyzetű családoknál az alacsony végzettség és anyagi nehézségek akadályozzák az együttműködést és az otthoni tanulás támogatását, fenntartótól függetlenül. A pedagógusok szerint a családlátogatások, közösségi kapcsolatok és szakemberek bevonása kulcsfontosságú lenne a fejlődéshez. A disszertáció újdonsága a pedagógusok és szülők értékpreferenciáinak és kapcsolattartási szokásainak részletes feltárása a Tiszántúli Református Egyházkerület területén lévő állami és református iskolákban, kvantitatív és kvalitatív módszerek együttes alkalmazásával. Fontos, újszerű eredményünk, hogy a pedagógus–szülő kapcsolat formális vagy informális jellege, valamint a kezdeményezésért vállalt felelősség erősen kötődik az iskola fenntartójához: az állami iskolákban a pedagógusok inkább strukturált, formális kapcsolattartást kezdeményeznek, míg az egyházi iskolákban az informális, közösségi kapcsolatok dominálnak, gyakran közös értékrendre építve. Eredményeink rámutatnak továbbá arra az eltérésre, hogy habár a szülők vallásos önbesorolása fontos szerepet játszik a gyermekeik iskolaválasztásában és a nevelési elvek pedagógusokkal való összehangolásában, a pedagógusok mégis nagyobb eltéréseket észlelnek a szülőkhöz képest, ami a nevelési célok és a szülői önreflexió különbözőségére vezethető vissza. Szektorközi összehasonlításunk másik lényeges eredménye szerint a református iskolákban hangsúlyosabbak a közösségi és erkölcsi értékek, míg az állami iskolák szülei inkább a gyakorlati, egyéni készségek fejlesztésére helyezik a hangsúlyt, ami a szülők értékválasztásait és a formális tanterven túli nevelési célokat tükrözi. A disszertáció újszerű eredménye arra mutat rá, hogy a református iskolákba nem csak vallásos szülők íratják gyermekeiket: egy olyan szülői csoport is jelen van, akik nem vallásosnak vallják magukat, de mégis egyházi iskolát választanak, elsősorban az általuk fontosnak tartott erkölcsi és társadalmi értékek miatt, s mindez erősen befolyásolja a szülők és pedagógusok együttműködését. A disszertáció további újdonságát két saját kidolgozású, elméleti és empirikus eredményeken alapuló interpretációs keretrendszer adja: az egyik a szülői bevonódás fogalmi meghatározásainak hazai és nemzetközi értelmezéseit rendszerezi, a másik pedig a szülői attitűdök klasszikus és modern típusait foglalja össze az otthoni és iskolai bevonódás hátterében, elősegítve a nevelési gyakorlatok átfogóbb megértését. Az eredmények új nevelési modellek fejlesztését támogatják, és javasolják a képzések bővítését pedagógusok, szülők és hallgatók számára. A kutatás limitációi közé tartozik, hogy egyrészt a pedagógusok dupla szűrője nem mindig ad teljes képet, másrészt befolyásolhatja az eredményeket az iskola fenntartói múltja. A kutatás mérvadó akadálya, hogy a Tiszántúli Egyházkerület területén található református iskolákat vizsgáltuk, így az eredmények kizárólag erre a körre érvényesek a pedagógus–szülő kapcsolattartás, otthoni nevelés és értékpreferenciák terén.

This doctoral dissertation undertakes a comprehensive examination of the values embedded in school-based and family upbringing. It does so through the investigation and comparison of the educational aims articulated by teachers and parents, foregrounding school–family communication as an effective method for harmonizing educational and pedagogical goals. The study explicitly refrains from engaging in the ideological and societal debates surrounding denominational schools. Instead, it focuses on presenting how parental involvement is realized in both home and school environments, primarily from the perspective of educators. The theoretical framework for the dissertation is established by systematizing core concepts relevant to educational science—namely family, school, values, and parental involvement. The integrated and interdependent analysis of these concepts enables an exploration of how the complementary and interwoven roles of the family and school contribute to children's processes of socialization and personality development. Based on the conceptual framework and existing literature, the dissertation's quantitative research investigates the interrelations among parent–teacher communication, pedagogical awareness, religious background, school type, and value transmission. The research questions and hypotheses aim to uncover these relationships, with special consideration given to differences between public and Reformed schools. The qualitative research component explores the connections between parent–teacher relationships, families' socioeconomic status, the effects of the COVID-19 pandemic, and the role of school maintainers, specifically in the context of home education and learning support. The empirical foundation of the research is drawn from the nationally representative large-scale questionnaire study entitled Value-Creating Childrearing (KINCS, 2020), alongside a related non-representative individual questionnaire study titled Value-Creating Childrearing in Denominational Schools. Data analysis was conducted using the SPSS software. In addition to quantitative methods, qualitative methodology was employed in connection with the MTA survey Cooperation of Families and Teachers, which involved 37 semi-structured interviews with primary school teachers. Data analysis was carried out through both manual and software-assisted coding using Atlas.ti23. Key research questions included how the frequency and quality of communication between teachers and parents influence the effectiveness of school cooperation, and how enhanced communication impacts educational awareness. The study also examined correlations between parents' religiosity and school type (public or Reformed) in relation to educational value systems, as well as whether the type of school maintainer affects the values conveyed by teachers. The proposed hypotheses were partially confirmed. Overall, the quantitative findings suggest that regular and substantive communication between teachers and parents enhances collaboration, although perceptions of responsibility for initiating communication differ. Self-identified religiosity is strongly associated with preferred educational values, and religious families—both in public and Reformed schools—tend to spend more quality time together. The qualitative results indicate that teacher–parent communication is primarily influenced by the frequency of contact, families' socioeconomic conditions, and the impact of the pandemic. In disadvantaged families, low educational attainment and financial hardship impede cooperation and support for home-based learning, irrespective of school maintainer. According to teachers, home visits, community engagement, and the involvement of professionals are seen as crucial for development. The novelty of the dissertation lies in its detailed analysis of value preferences and communication practices among teachers and parents in public and Reformed schools within the Tiszántúl Reformed Church District, employing both quantitative and qualitative methods. A key innovative finding is that the formal or informal nature of the teacher–parent relationship and the attribution of responsibility for initiating contact are closely tied to the type of school maintainer: in public schools, teachers tend to initiate more structured, formal interactions, while in denominational schools, informal and community-based relationships dominate, often built upon shared value systems. The findings further reveal a notable discrepancy: although parents’ self-identified religiosity plays an important role in school choice and the alignment of educational principles with teachers, educators perceive greater divergences compared to parents. This disparity is attributable to differences in educational objectives and the level of parental self-reflection. Another significant result of the cross-sectoral comparison is that Reformed schools place greater emphasis on communal and moral values, whereas parents in public schools tend to prioritize the development of practical, individual competencies. These tendencies reflect parents’ value choices and educational aspirations that extend beyond the formal curriculum. A particularly novel finding of the dissertation is that Reformed schools also attract non-religious parents, who nevertheless choose denominational education primarily due to the moral and social values they regard as important. This dynamic significantly influences teacher–parent collaboration. Additional innovations of the dissertation include two interpretive frameworks developed by the author, grounded in both theoretical and empirical findings: the first systematizes national and international definitions of parental involvement, while the second categorizes classical and contemporary parental attitudes in the context of home and school involvement. Together, these frameworks facilitate a more comprehensive understanding of educational practices. The results support the development of new pedagogical models and advocate for the expansion of training programs for teachers, parents, and students alike. Limitations of the study include the double-filter effect inherent in relying on teacher perspectives, which may not always provide a complete picture, and the potential influence of the school maintainer’s historical context. A key constraint of the research is that it focuses exclusively on Reformed schools located within the Tiszántúl Church District, which restricts the generalizability of the findings to this particular region in terms of teacher–parent communication, home education, and value preferences.