Dolgozatunk szerkezete két jól elkülöníthető fejezetből áll: az első, elméleti jellegű részben áttekintettük az autizmuskutatás főbb állomásait, majd specifikusan az Asperger-szindrómát vettük górcső alá. Itt külön alfejezetet szenteltünk az autista gyermek többszempontú megközelítésének: vizsgáltuk őt a testvér, a szülők, a kortársak szemszögéből is. A második fejezet az autista gyermekek oktatási rendszerben való helyzetét tárgyalta a külföldi kitekintés után a hazai viszonyokra fókuszálva. Ebben a részben kiemelt helyet foglalnak el az esetbemutatások, melyek értékes és tanulságos adalékokkal szolgáltak számunkra.

A vizsgálat legfontosabb eredménye: egyáltalán nem lehetetlen, hogy egy aspergeres diákunk tanulmányi előmenetele kiváló legyen, ehhez „csupán” a fejlesztések mielőbbi megkezdése, maximálisan támogató családi háttér, valamint a tanárok és a kortárscsoport elfogadó attitűdje szükségeltetik. A bevezetésben megfogalmazott célt elértük: az aspergeres diákok elfogadtatása, iskolai létük megkönnyítése érdekében kívántunk elmélyedni a témában, hogy minél árnyaltabb képet kapjunk róluk, fogódzókat találjunk az olykor különös viselkedésük megértéséhez, s annak interpretálásához a kollégák és az osztálytársak felé.Úgy véljük, a dolgozat végére a számunkra fontosnak tartott aspektusokból vizsgálva az autizmust, sikerült összeraknunk a teljes képet, amely láttatja velünk annak lényegi vonásait, s így hozzásegít bennünket az autizmussal élők megértéséhez.