Kutatómunkám munkám során a kelidonin hatását tanulmányoztam az IL-6/IL-6R/STAT3 jelátviteli útvonalra humán uveális melanóma sejtvonalakon. Kimutattam, hogy a kelidonin gátolja az IL-6 által kiváltott STAT3 aktivációt (tirozin foszforilációt), ugyanakkor növeli a STAT3 szerin foszforilációjának hatékonyságát. Szemben az irodalomban fellelhető, biokémiai módszerekkel nyert adatokkal, az általam alkalmazott áramlási citometriás és konfokális mikroszkópiás megközelítések lehetővé tették a STAT3 kétféle foszforilációjának sejtenkénti összehasonlítását, valamint a kelidonin kezelésre eltérően reagáló sejtpopulációk azonosítását. Ily módon feltártam, hogy mindkét hatásban a „mindent vagy semmi” elv érvényesül, azaz a STAT3 foszforilációs állapotát a kelidonin vagy jelentős mértékben megváltoztatta vagy egyáltalán nem befolyásolta. A kétfajta STAT3 foszforilációra kifejtett hatás eltérő időkinetikát követett. Míg az IL 6 stimulációra nem válaszoló sejtek hányada monoton növekedett a kezelési idő függvényében, a fokozott pSer-STAT3 szinttel jellemezhető sejtek aránya maximummal rendelkező görbe szerint változott. Mindez arra utal, hogy míg a kelidonin szerin foszforilációra kifejtett hatása átmeneti, a STAT3 aktiváció gátlása hosszútávon fennmarad.

During my research work, I investigated the effect of chelidonine on the IL 6/IL 6R/STAT3 signaling pathway in human uveal melanoma cell lines. Chelidonine enhanced the efficiency of constitutive serine phosphorylation of STAT3 but abolished IL-6-induced activation (tyrosine phosphorylation) and nuclear translocation of the transcription factor. Biochemical techniques previously used to study STAT3 phosphorylation lacked the potential to provide cell-by-cell information. Flow cytometry combined with microscopy allowed us to compare serine and tyrosine phosphorylation of STAT3 on a cell-by-cell basis, to examine their correlation, and to distinguish subpopulations that respond differently to the alkaloid. In this way, I demonstrated that both effects are restricted to a fraction of cells only in an all-or-none fashion. While the loss of IL-6-inducible STAT3 activation was permanent over the time course of our experiments, the increase in pSer-STAT3 level appeared to be a transient effect.