1944 végén, a hadi események végeztével, a front továbbvonulásával és a fegyverek elhallgatásával a kárpátaljai magyarság számára nem a béke és a nyugalom időszaka következett, hanem további megpróbáltatásokkal kellett szembenézniük. A kollektív bűnösség kreált elve alapján bűnös nemzetnek nyilvánított magyar és német etnikum tízezrei számára a vesztes világháború következménye deportálások, kényszermunka, málenkij robot volt. A magyar nemzet megbüntetésére irányuló szovjet akarat a kárpátaljai magyarság esetében is megmutatkozott, annál is inkább mivel Sztálin elhatározta a terület Szovjetunióhoz való csatolását. Meghatározó vélemények szerint a legnagyobb mértékű etnikai tisztogatás az akkori Magyarország területén Kárpátalján ment végbe. A szovjet rendszer módszeres, áldozatokat nem kímélő kiépítése Kárpátalján már 1944 októberében a szovjet csapatok, a 4. Ukrán Front katonáinak a megjelenésével kezdetét vette. Kárpátalja szovjetizálásának számos vonatkozása közül – a tanácsok létrejötte, a földkérdés rendezése, az erőszakos kolhozosítás és a kötelező terménybeszolgáltatás, az államosítás, a történelmi egyházak elleni küzdelem – a legtragikusabb következménnyel a helyi magyarság számára a málenkij robot járt. A fogalom az orosz „malenykaja robota” ból ered, ami „kis munkát” jelent. A „málenkij robot” (kis munka) kifejezésének gyakori használatával és a csupán három napig tartó jóvátételi munka ígéretével ártatlan polgárok tízezreit hurcolták el. Ezért jelenti a málenkij robot fogalma a civil polgárok tömegeinek deportálását és hosszú ideig tartó raboskodását a Szovjetunió lágereiben. A szovjet táborvilágban raboskodók alapvetően két típusú lágerrendszerben voltak fogva tartva: a GULAG (Glavnoje Upravlenyije Lagerej / Lágerek Főigazgatósága) táboraiban és GUPVI (Glavnoje Upravlenyije Vojennoplennih i Internyirovanih / Hadifogoly-és Internáltügyi Főparancsnokság) lágereiben. Mind a két típusú lágerrendszer az 1934-ben létrehozott NKVD (Narodnij Komisszariat Vnutrennyih Gyel / Belügyi Népbiztosság) felügyelete és irányítása alá tartozott, azonban jelentős különbség volt köztük, mely leginkább a foglyok odakerülésének körülményeiben, módjában fogható meg: míg a GUPVI-lágerekbe hadifoglyok és internáltak tömegesen kerültek, egyszerre, nagy létszámban lettek odahurcolva, nem volt fontos a foglyok személyi kiléte, a szovjet hatóságok csak azt tartották szem előtt, hogy meglegyen a létszám, vagy izoláljanak egy adott nemzetiséget, addig a GULAG-lágerekbe kerültek esetében nagyon is fontos volt a fogoly személye, akikben a megszálló szovjet hatalom képviselői akadályozó tényezőt tételeztek fel a rezsim kiépítésének folyamatában, ezért ők az ellenük kreált koncepciós perek lebonyolítása révén váltak fogollyá és kerültek a GULAG kényszermunkatáboraiba. A málenkij robot tragédiája után, 1947-től a régió katonaköteles korú magyar fiataljait bizalmatlannak tartva a katonai szolgálatra, arra kötelezték, hogy szolgálati idejüket a Donyec-medencei szénbányákban töltsék le, ingyen munkaerőként használva őket a háború után romokban heverő Szovjetunió újjáépítésében. A munkaszolgálatnak ez a formája 1952-ig volt érvényben. Az értekezésben sor kerül Kárpátalja szovjetizálásának a bemutatására, a málenkij robot indítékainak megvizsgálására a kárpátaljai elhurcoltak esetében, illetve a GUPVI-táborokban lévő kárpátaljai elhurcoltak számának és területi megoszlásának a meghatározására. Külön figyelmet fordítottunk a görögkatolikus magyar közösség málenkij robotban való érintettségének a megvizsgálására, illetve a kárpátaljai magyar és magyarbarát ruszin értelmiség és a „kulákság” elleni koncepciós perek bemutatásának. Az értekezésben külön fejezetet szenteltünk a donbászi munkaszolgálat ismertetésének. Az értekezés alapjául szolgáló kutatás alapvetően a Kárpátaljai Állami Levéltárban történt. At the end of 1944, by defiling the front line and calming down weapons brought the Transcarpathian Hungarians and Germans not the era of peace and calmness but a period when they had to face up further hardships. According to the created Doctrine of Collective Guilt – which declared the collective guilt of Germans and Hungarians – the consequences of the lost World War for ten thousands of people belonging to these ethnics there were deportations, forced labour and malenkij robot. The Soviet will to punish the Hungarian nation was also obvious in the case of Transcarpathian Hungarian as Stalin decided to attach this territory to the Soviet Union. According to professional opinions the biggest ethnical clean up in the territory of Hungary at that time took place in Transcarpathia in order to annex the area to the Soviet Union smoothly. Systematic, ruthless imposition of the Soviet regime began in Transcarpathia in October 1944, when the soldiers of the Soviet Army, exactly the 4th Ukrainian Front appeared in the region. Among the numerous features of the sovietization of Transcarpathia – establishing the soviet (council) system, organizing collective farms, violent gathering of crops, forcible nationalization, and struggle against the historical Churches – the most tragic measure of the Soviet power in Transcarpathia was the malenkij robot. This expression derives from the Russian words “malenykaja robota” which mean “little work”. By frequent use of the expression malenkij robot (little work), and the promise of a three-day long reparation and restoring work the representatives of the Soviet power tricked ten thousands of innocent civilians. That is why the concept of “malenkij robot” designates the dragging away of masses of civilians and their long term of incarceration in forced-labour camps of the Soviet Union. Persons deported with reference to malenkij robot were taken into two types of forced-labour camps: GUPVI (Glavnoe Upravlenie Voyennoplennikh i Internirovannikh /General Management of POW's and Internees) camps and GULAG (Glavnoe Upravlenie ispravitelno-trudovykh Lagerei / Main Administration of Corrective Labour Camps) camps. Both types of these camps were under the control and supervision of the NKVD that was established in 1934. However, there were significant differences between the two camp systems. The GUPVI camps were set up for prisoners of war (POWs) and internees who were dragged away in large numbers ignoring their personal identification. The Soviet authorities focused merely on meeting the plan figures as well as on the isolation of a given nationality just like in the case of Transcarpathian Hungarians. On the other hand, in the case of people who were taken into GULAG camps the prisoner’s personal identity was very important. The representatives of the occupying Soviet authority presumed that they could hinder the process of establishing the regime. Therefore, they became inmates by show trials organized against them and they were directed to GULAG forced-labour camps. After the tragedy of the malenkij robot, in 1947 Transcarpathian Hungarian youths who came of military age were declared distrustful to do military service and were pressed to spend their term of service in the coal-mines of the Donets-basin. These youths were intended to be used as free labour force in order to rebuild the Soviet Empire being in ruins after the war and it lasted till 1952. In my thesis I have studied the sovietization of Transcarpathia, the reasons of malenkij robot in the case of Transcarpathian Hungarians and territorial distribution of Transcarpathian deported people being in GUPVI-camps. I tried to present how the Greek Catholic Transcarpathian Hungarian community was affected in malenkij robot and how the Transcarpathian Hungarians were affected in the force labour in the Donets-basin. An important part of the thesis is the presenting the show trials against Transcarpathian Hungarians and Hungarian-party Rusyn intelligence and “kulaks”. The research is based first of all on the sources which can be found in the Transcarpathian State Archive.