Dolgozatomban, egy hetven hektáron gazdálkodó ír családi gazdaságon keresztül mutatom be a legeltetésre alapozott húsmarhatartás jellemzőit. Fontosnak tartottam a szakirodalmi áttekintésben ismertetni a család, a gazdaság és a családi gazdaság fogalmi lehatárolását, majd én is megfogalmaztam, hogy a feldolgozott források alapján mit is tekintek családi gazdaságnak: „Családi gazdaságnak tekintem, azokat a gazdaságokat, melyek a saját fogyasztási igényeik mellett, jövedelemszerzés céljából alakultak. Nem tekintettem kizáró tényezőnek, ha nem öröklődött a birtok nemzedékről nemzedékre. A család tagjai közül egy főnek teljes foglalkoztatásúnak kell lennie, a többi családtagnak pedig idényszerűen kell segítenie a termelésben. Külső munkaerőt a kritikus időszakokban alkalmazhatnak, de ez a szám négy főnél nem lehet több. A gazdálkodáshoz szükséges alapvető eszközök, gépek, berendezések legyenek saját tulajdonban, viszont azok amelyek költsége hosszú távon sem térül meg, bérelhetőek.”... Az utolsó részemben pedig a már említett írországi gazdaságon keresztül mutattam be a legeltetéses állattartás jellemzőit. Az általános információk és érdekességek közlése után képekkel is illusztráltam azokat. A charolais fajta bemutatását követően a gazdaság szarvasmarha-tartás és takarmányozási technológiáját ismertettem. Megállapítottam, hogy a húshasznú szarvasmarhatartásnál alacsony az árbevétel, ezért az ágazat költségérzékeny. Ez alapvetően meghatározza a beruházási és üzemeltetési módszereket és nem teszi lehetővé a drága technológiai elemeket. Ezért megállapítható, hogy a tartástechnológiai megvalósításoknál a legfontosabb alapelv a költségtakarékosság. A takarmányozásnál pedig a legeltetésre alapozva csökkenthetjük költségeinket. Bemutattam a gazdaságban alkalmazott legelőkertes legeltetési módot, a legelőkertek felosztását képekkel illusztráltam. Összehasonlítottam a magyarországi és írországi gyepterületek nagyságát. Mivel Írország jelentősebb gyepterülettel rendelkezik, mint hazánk, így javaslatokat tettem arra, hogyan lehetne például a legeltetési napok számát növelni (például őszi legelő telepítésével vagy a kaszálón termett fű egy részének lábon hagyásával).