A légúti hámsejtek számos receptor típust expresszálnak, amelyek révén képesek érzékelni a mikrokörnyezetükben bekövetkező változásokat. Az aktivációjukat követően különféle szolubilis mediátorokat termelnek. Egy széles körben használt humán bronchoepitheliális sejtvonal (BEAS-2B) és primer broncho-epitheliális sejtek kemokin produkcióját hasonlítottuk össze parlagfű pollen kezelést követően. A sejteket intakt pollenszemekkel kezeltük 1 órán, 3 órán, illetve 6 órán keresztül. Az inkubációs idő lejárta után a sejtekből RNSt izoláltunk RNS szekvenáláshoz (RNAseq), a felülúszókat lefagyasztottuk későbbi vizsgálatokhoz. A könyvtárkészítést, szekvenálást és előzetes adatelemzést az UD-GenoMed Medical Genomic Technologies Kft. munkatársai végezték. Az RNAseq eredmények alapján a legnagyobb génexpressziós változásokat mutató kemokinek mennyiségét a begyűjtött felülúszókban ELISA módszerrel határoztuk meg. Eredményeink szerint mind a BEAS-2B, mind a primer hámsejtek folyamatosan termelték a CXCL1, CXCL2 és CXCL8 kemokineket, amelyeknek a képződését a pollenkezelés tovább fokozta. A primer hámsejtek szignifikánsan többet szekretáltak ezekből a mediátorokból, mint BEAS-2B sejtek. A kísérleti rendszerünkben csak a primer hámsejtek termeltek jelentős mennyiségű CCL20-at. Érdekes módon, bár az RNAseq adatok alapján a pollenkezelés fokozta a CCL20 génszintű kifejeződését, a pollenkezelt sejtek kevesebb CCL20-at termeltek, mint a kezeletlen sejtek. CXCL1/2/8 főleg neutrofileket aktiválnak, lokális gyulladást okozva. CCL20 dendritikus, memória T- és B-sejteket irányít, az adaptív immunválaszt szabályozva. Eredményeink alapján a BEAS-2B sejtek a veleszületett immunválaszok modulálásának képessége szempontjából jobban hasonlítanak a primer hámsejtekre, mint az adaptív immunválaszokat befolyásoló képességük alapján.