A vizsgálat során 23 tormafajta glükozinolát és izotiocianát beltartalmi értékeit vetettük össze LC-MS és GC-MS módszerekkel. Magas AITC tartalommal a „Kanadai” fajta, PEITC szempontjábol a „Dézsi” fajta mutatott a legnagyobb értékeket. A legalacsonyabb ITC beltartalmi értékeket a „H-törzs” és a „Világos Rizómájú” fajták mutatták. Ezen „csemege” tormák AITC és PEITC tartalma jóval az átlagos koncentrációk alatt voltak. A fenti adatok a potenciális agrotechnológiai, ipari vagy terápiás felhasználást (népi gyógyászati felhasználás) is szignifikánsan befolyásolhatják, mivel a fő hatóanyagok szintje fajtánként nagyon eltérő. Az adatokat figyelembe ugyanakkor elméletileg szinte bármely faj felhasználható népi gyógyászatban. Munkánkban megmutattuk, hogy a PEITC az AITC-hez hasonlóan fajtánként különböző koncentrációban lehet jelen, továbbá, hogy a glükozinolát mintázat fajtánként némileg eltérő, de kvalitatív különbségek nincsenek. Érdekes adat az is, hogy a glükozinolát-izotiocianát konverziós ráta fajtánként eltérőnek mutatkozott. Ennek magyarázata további kísérleteket igényel, de lehetséges, hogy C-vitamin koncentráció, mirozináz enzimmintázat vagy más tényező varianciája a jelenség alapja.