A véleménynyilvánítás szabadsága minden demokratikus államban érvényesülő, valamint nemzetközi szerződésekben és alkotmányokban deklarált alapjog. Egyes jogviszonyok, mint például a munkajogviszony sajátosságai megkívánják, hogy ezen alapjog speciális korlátok között érvényesüljön. E körben megfigyelhető, hogy a munkajog jellegzetességeiből adódóan a véleménynyilvánítási szabadságra alapított vélemény külvilág tudomására hozatala tekintetében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, valamint egyéb munkaviszonyra vonatkozó szabály, a munkavállalót helyezi szigorú korlátok közé. Így a munkavállalók tekintetében véleménynyilvánításuk korlátait képezhetik a munkáltató jogos gazdasági és szervezeti érdeke, valamint jó hírneve. Ugyanakkor a hatályos szabályozás a munkavállaló jogos gazdasági érdekét is védeni rendeli, azonban az erre való törekvés a véleménynyilvánítás szabadság körében a törvényből nem tűnik ki. A szabályozási hiátusból kiindulva dolgozatomban arra keresem a választ, hogy ezen alapjog tekintetében melyik fél van korlátok közé szorítva, illetve, hogy hol húzódik a véleménynyilvánítás szabadságának határa. Vizsgálatomat a véleménynyilvánítás szabadságának, mint alapjognak a fejlődésével, valamint a magyar alkotmányos gyakorlat bemutatásával kezdtem. Ezt követően részletesen vizsgáltam a munkavállalókra vonatkozó tiltó szabályokat, valamint generálklauzulát, azok arányosságát, vagy éppen aránytalanságát. Tekintettel arra, hogy a hatályos jogszabályi környezet világosan meghúzza a munkavállalókra vonatkozó határokat, így dolgozatom középpontjában a – kevésbé szabályozott – munkáltató véleménynyilvánítási szabadságának határainak vizsgálata áll, melyet annak intézkedésein és egyoldalú hatalmasságain keresztül vettem górcső alá. Végezetül e témának összegzését, valamint a dolgozat címében feltett kérdésre adott választ követően javaslatokat fogalmaztam meg annak érdekében, hogy egyrészt ezen alapjog munkáltatói és munkavállalói érvényesülése tekintetében a jogalkotó csökkentse a kialakult „szakadékot”, másrészt pedig, hogy a munkavállaló jogos gazdasági érdekének védelme – a vizsgált témáról rendelkező jogszabályhelyek körében – nyomatékosan jelenjen meg a hatályos munkajogi szabályozásban.