A szőlőművelés és a borkészítés évezredes múltra tekint vissza. A technológiák és a borászati eszközök fejlődésével párhuzamosan változtak a borfogyasztási szokások. Napjainkban a borok eladhatóságát nagymértékben befolyásolja a minőség. A jó minőségű borok alapkövetelménye a tükrös tisztaság, az összetevők egysége, az íz- és illatanyagok harmóniája. A bor minőségét a szőlő minősége mellett a borkészítési technológia is befolyásolja. Az értéket meghatározó beltartalmi paraméterek az íz- és aromaanyagok, a cukor-sav egyensúly, az alkoholtartalom, a pH és az ásványi anyagok mennyisége.

A borok elsődleges ásványianyag tartalmát a termőterület határozza meg, a másodlagos elemtartalom pedig technológiai eredetű. A terroir szerepét senki sem kérdőjelezi meg, de csak szűk szakmai körben foglalkoznak a borászati technológiák befolyásoló hatásával. Kutatásom célja az, hogy információt kapjak a szőlő héjon áztatásnak és a derítésnek a borok beltartalmi értértékeire gyakorolt lehetséges hatásáról.

Vizsgálatomban egységes szőlőből 3 tételt készítettem: egy áztatás nélküli, egy 3 órás és egy 6 órás héjon áztatott mintát. Az alkoholos fermentációt követően mindhárom tételt ugyanazokkal a bentonitos derítőszerekkel kezeltem, illetve a derítőszerek befolyásoló hatásának összehasonlíthatósága érdekében hagytam 1-1 derítetlen, kontrol tételt is. Munkám során mértem a mustok alaptulajdonságait és a borok paraméterei közül a cukor-, az alkohol- és az extrakttalmat, a titrálható savtartalmat, a pH-t, továbbá az elemtartalmat a derítés és a stabilizálódás után. Vizsgáltam a héjon áztatás befolyásoló hatásának mértékét, valamint a bentonitok hatását az elemtartalomra.

Az eredményeim publikálásával szeretnék gyakorlatban is alkalmazható információt nyújtani a borászat iránt érdeklődőknek.