Szakdolgozatomban egy pszichopátiával kapcsolatos tanulmányt fordítok, illetve elemzek. Mivel szakszövegről van szó, fordítói szempontból is kihívást jelentett a tanulmány, nem beszélve arról, hogy kutatómunkát is igényelt a megértése. Akadtak olyan kifejezések, amelyek megértéséhez és lefordításához szakmai segítséget kértem és kaptam; voltak továbbá olyanok is, amelyekkel sikerült egyéni kutatómunka során megbirkózni, valamint természetesen mivel nem vagyok sem pszichológus, sem pszichiáter, elengedhetetlen volt az, hogy a szöveg kontextusának megértése érdekében további tudományos szövegeket, publikációkat, értekezéseket is feldolgozzak, majd használjak mind tanulás, mind a szöveg elemzésének céljából. A szöveg terjedelmét tekintve egy 20 oldalas, tíz fejezetből álló tanulmány. Az első fejezetben az író bevezetést nyújt a pszichopátia fogalmába, azt taglalja, hogyan kezeljük azokat az egyéneket, akiknél felerősödnek a pszichopatikus jellemzők. Továbbá kifejti, hogy ha valaki pszichopatikus tulajdonságokkal rendelkezik és bűncselekményt követ el, akkor esetében a pszichopátia enyhítő körülmény lehet, amit figyelembe kell venni, amikor az illetőt felelősségre vonják tetteiért. Az író álláspontja az, hogy a pszichopátia nem tekinthető mentális rendellenességnek. Tanulmányában Jurjako azok mellett az empirikus és elméleti szempontok mellett érvel, amelyek alátámasztják azt az állítást, hogy a pszichopátia nem minősül mentális rendellenességnek, és ezek az érvek a Káros Diszfunkció nézet alapján kerülnek bemutatásra.