A diplomamunkámat a személyi bizonyítási eszközök tárgykörébe tartozó tanúról és szakértőről írtam. Szakdolgozatomban először a polgári per célját igyekeztem bemutatni rávilágítva ezzel arra, hogy valóban igaznak tekinthető-e az a kritika, miszerint a bírósági eljárásokban kizárólag jogszolgáltatás történik vagy pedig az alkalmazandó jogszabályok mellett a valós tényállást sem hagyja figyelmen kívül az eljáró hatóság. Ezt követően azokat a bizonyítási eszközöket ismertettem, melyeket az 1952. évi. III. törvényt megelőzően vehettek igénybe a jogvitában érdekelt felek az általuk előadottak alátámasztása érdekében. Mindezek után a bizonyítás általános szabályait vázoltam fel, így tehát az alanyait, célját és a tárgyát. Említést tettem továbbá a bizonyítási eljárás szakaszairól, valamint ezen eljárásban megvalósuló alapelvekről. A dolgozatom további részében pedig a tanúbizonyítást és a szakértői bizonyítást taglaltam részletesebben, bírósági határozatok felhasználásával, melyek segítségével rámutattam a hazai bírói gyakorlat és a személyi bizonyítási eszközök között jelentkező ellentmondásokra. Végezetül pedig az új polgári perrendtartás bizonyítással, illetve bizonyítási eszközökkel kapcsolatos jövőbeni változásairól tettem némi említést, melyek leginkább a szakértői bizonyítás területén fognak jelentkezni.