Pántzél Pálnak (1755-1831), a Kolozsvár melletti Kendilóna református lelkipásztorának nyelvtudományi munkája második díjat nyert az 1804-ben meghirdetett Kultsár-Prónay-féle pályázaton, és két évvel később nyomtatásban is megjelent Pesten, A’ magyar nyelvnek állapotjáról, kimiveltethetése módjairól, eszközeiről címmel. Pántzél ezenkívül egy földrajzi és csillagászati témájú tankönyvet is írt, amelyet előbb 1801-ben, majd 1820-ban adtak ki Kolozsvárott. Tudományos munkásságának feltárását nehezítette, hogy életrajzáról szinte semmit sem tudott a kutatás. Pántzél azonban egy, a szakirodalom számára ismeretlen önéletírást is hagyott maga után. Jelen kötet célja, hogy szövegkritikai és magyarázó jegyzetekkel adja közre e kéziratot. A kísérőtanulmány Pántzél Pál életpályájának rekonstruálásához, a felmerülő írásantropológiai és íráshasználati, társadalom- és egyháztörténeti, oktatás-, peregrináció- és művelődéstörténeti kérdések megválaszolásához több kontroliforrást is bevon. E szövegek közül a legfontosabbat ugyancsak közzétesszük: a szintén református lelkész édesapa, Pántzél István (1711-1774) 19. századi másolatban fennmaradt önéletírását, amely fia kéziratával együtt őrződött meg. Függelékben szintén kiadjuk a már Pántzél Pál életében nyomtatásban megjelent, fent említett két könyvet. A további kutatás számára ugyanis szükségesnek látszik, hogy e munkák immár az egész életpálya, illetve a 18-19. század fordulójának öszszetett tudományszemléleti kontextusában legyenek elhelyezhetők.