A Hajdúhadházi Bölcsőde története 1953-1982

dc.contributor.advisorSzerepi, Sándor
dc.contributor.authorBaloghné Szilágyi, Zsuzsanna
dc.contributor.departmentDE--Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karhu_HU
dc.date.accessioned2018-04-12T07:59:58Z
dc.date.available2018-04-12T07:59:58Z
dc.date.created2018-04-13
dc.description.abstractFőiskolai tanulmányaim során konzulens tanárommal volt óránk: Kisgyermekkor és az intézményes nevelés története volt az órai anyag. Már ekkor felkeltette érdeklődésemet a bölcsődék történelme, azok az emberek, akik a 0-3 éves korú gyerekekkel foglalkoztak, kapcsolatuk volt velük a nap nagy részében. Visszanyúlva egészen az őskorig, amikor is különböző birodalmak, milyen eszközökkel és hogyan nevelték a társadalom számára a „kisdedeket”. Nagyon szélsőséges neveléseket mutatott be Egyiptom, Mezopotámia, Spárta, Athén. Például a spártai nevelési módszerek a gyerek fizikális tehetségeire támaszkodott, az athéni pedig a mentális felkészültséget tartotta első számú helyen. Nehéz lenne a mai anyának elfogadni azt, hogy csak 7 éves koráig nevelkedhet a gyerek a családban, utána katonának nevelik tovább, saját családja nélkül. Comecius pedig a születés pillanatától figyeli a gyermekeket, szerinte nincs fejleszthetetlen gyerek. Optimista felfogású tudós, aki azt mondta: „a gyermek Isten képmása”. Jean Jacques, Rousseau Emil-je könyvében saját pedagógiai elveit fogalmazza meg, ahol hangsúlyozza a gyermekkor fontosságát az egyéniség fejlődésében, s rámutat arra az érzelmi kapcsolatra, amely a csecsemőt az anyjához fűzi.hu_HU
dc.description.correctorN.E.
dc.description.courseCsecsemő-, és kisgyermeknevelőhu_HU
dc.description.degreeBSc/BAhu_HU
dc.format.extent47hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/249431
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectPoroszlay-kúriahu_HU
dc.subjectbölcsődetörténethu_HU
dc.subjectHajdúhadházhu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Történelemtudományhu_HU
dc.titleA Hajdúhadházi Bölcsőde története 1953-1982hu_HU
Fájlok