A szívelégtelenség a szív károsodása következtében létrejövő komplex klinikai szindróma, mely a hazai népesség 1-2%-át érinti. A kórkép nagymértékben rontja a betegek életminőségét, magas halálozással jár, hazánkban is komoly gazdasági terhet ró az egészségügyi ellátásra. Nemzetközi evidenciák alapján a dedikált Szívelégtelenség Ambulanciákon gondozott betegek optimálisabb gyógyszeres és eszközös kezelésben részesülnek, jobb funkcionális stádiumba kerülnek, javul az életminőségük, jelentősen csökkennek a hospitalizációs és mortalitási mutatóik is. Jelen munkában áttekintést nyújtunk a szívelégtelenségben szenvedő betegek optimális gondozási stratégiájáról, az ehhez kapcsolódó nemzetközi és hazai kihívásokról. A hazai szívelégtelenség gondozás fejlesztése, elérhetőségének, hozzáférhetőségének javítása és potenciális Szívelégtelenség Ambulancia hálózat létrehozása érdekében egy országos online kérdőív segítségével felmértük a Kardiológiai Szakrendelések infrastrukturális helyzetét, humán erőforrás lehetőségeit, felmerülő fejlesztési és továbbképzési igényeit. A kérdőívet 28 kardiológiai szakrendelő vezetője töltötte ki (kitöltési arány 45%). A négy vizsgált hazai régióban a kardiológiai járóbeteg szakellátásban 2022-ben ellátott szívelégtelen betegek száma az összes kardiológiai betegszám 5-20%-át tette ki. A kardiológiai járóbeteg szakrendelésekhez kapcsolódó fekvőbeteg intézetek negyedében található hemodinamikai laboratórium, elektrofiziológiai laboratóriumi háttér ugyanakkor mindösszesen egy intézetben állt rendelkezésre, fekvőbeteg rehabilitációs osztály pedig az intézmények mintegy harmadában működött. A kardiológus szakorvosok átlagéletkora hasonló volt az összes vizsgált magyarországi régióban (52 év). Az egy intézményre jutó kardiológus szakorvosok száma jelentősen magasabb volt a Közép-magyarországi és a dunántúli régióban. Az egy orvos által 2022-ben ellátott általános kardiológiai esetek, valamint a szívelégtelen betegek száma jelentősen magasabb volt az alföldi régióban. A szakasszisztensek átlagéletkora legalacsonyabb az alföldi (45 év), míg legmagasabb az Észak-magyarországi (54 év) régióban volt. A kardiológiai szakrendelések 88%-ában érhető el echokardiográfiás készülék, távmonitorizálását lehetővé tevő eszközök mindösszesen két intézetben állnak rendelkezésre. Nátriuretikus peptid (NP) meghatározására a válaszadók több, mint kétharmadában (68%) van lehetőség, ugyanakkor csak 21%-uk rendelkezik erre elkülönített költségkerettel. Gyógytornász, dietetikus, pszichológus és szociális munkás a szakrendelők, több mint kétharmadában elérhető, míg hospice ellátásra mindösszesen csak az intézetek közel ötödében van lehetőség. A válaszadó 28 intézmény 128 szakorvosának 67 %-a szívesen részt venne szívelégtelenség gondozás fókuszú továbbképzésen az elkövetkező 5 évben. A kérdőívet kitöltő kardiológusok 54%-a szeretne Szívelégtelenség Ambulanciát létrehozni, további 39% véleménye szerint az intézményükben jelenleg nem állnak rendelkezésre az ehhez szükséges feltételek (többletszolgáltatók hiánya, az alacsony szakasszisztensi létszám, kompetencia hiánya). A felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy a szívelégtelenség ellátás bizonyos területein (diagnosztikai eszközök) a nemzetközi irodalomban közölt adatokhoz hasonló a hazai helyzet, addig más területeken (például telemedicina és távmonitorozás) a kardiológiai szakrendelőink rosszul teljesítenek. Az egészségügyi szakemberek (szakorvosok és szakasszisztensek) szívelégtelenség irányú továbbképzésére jelentős igény mutatkozik, az ezirányú szakképzés elérhetősége hazánkban ugyanakkor jelentősen korlátozott, ennek megszervezése kulcsfontosságú. A szívelégtelenség gondozása összetett folyamat, amely magában foglalja a betegség korai felismerését, az életmódváltást, az orvosi gyógyszeres és eszközös kezelést, a betegségmonitorozást és a szövődmények megelőzését. Fontos elemei közé tartozik a betegoktatás, diétás tanácsadás, a rendszeres testmozgás, a megfelelő gyógyszerszedés és a rendszeres orvosi személyes vagy távkonzultáció. A gondozás legfontosabb kihívásai hazánkban is a betegoktatás, a szívelégtelenség szakasszisztensek hiánya, az egészségügyi rendszer túlterheltsége és a betegek egészségügyi ellátáshoz való eltérő hozzáférhetősége. A szívelégtelen betegek strukturált gondozása kulcsfontosságú a betegek életminőségének javításában és mortalitásának csökkentésében. A gondozás során egységes hazai stratégia kialakítása, a betegek és az őket ellátó személyzet szervezett egészségügyi oktatása, a betegek öngondoskodásának támogatása, az egészségügyi rendszer hatékonyságának és a betegek egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítása kiemelt jelentőséggel bír.