Az általános fogorvosi irodalomban a trismus magában foglal minden olyan állapotot, amelyben a beteg szájnyitás során képtelen elérni a fiziológiás, 35 mm-nél nagyobb interincizális távolságot. Fontos elkülönítenünk a rágóizmok görcsös állapota miatt és a temporomandibuláris ízület ankylosisa következtében kialakult szájnyitási korlátozottságot, súlyossága alapján pedig megkülönböztetünk első-, másod-, harmad-, és negyedfokú szájzárat. A trismus etiológiai tényezői sokszínűek és ismeretük elengedhetetlen a mögöttes patológia azonosítása, az adekvát terápia megtervezése és a hosszú távú sikerek elérése érdekében. A fogorvos feladata a kompetenciájába tartozó etiológiai tényezők azonosítása és kezelése. A lokális etiológiai tényezők közé tartoznak a gyulladásos folyamatok, a rágóízületet érintő intraartikuláris elváltozások, az orális submucous fibrózis, a fej-nyak régió malignus daganatos elváltozásai, a mandibulát vagy az arcközépet érő traumák, törések, valamint az iatrogén ártalmak. Emellett számos szisztémás betegség, craniofaciális struktúrákat érintő fejlődési rendellenesség és tetanusz is állhat a trismus hátterében. A gondosan felvett anamnézis, az akut panaszok kikérdezése és a részletes extra-, és intraorális klinikai vizsgálat segítségével a kiváltó ok általában diagnosztizálható. Az anamnézis részletes felvétele segíti a figyelmünket egy adott etiológiai tényező felé irányítani, hogy klinikai vizsgálat során milyen területekre fókuszáljunk. A kiegészítő képalkotó eljárások nagymértékben megkönnyítik a diagnosztikát. A trismus kezelése során megkülönböztetünk oki és tüneti terápiát, ezeken belül konzervatív és sebészi kezelés különíthető el. Az oki terápiát az etiológiai tényezőtől függően kell megválasztanunk. A tüneti kezelés a trismus akut fázisa alatt magában foglalja a fájdalomcsillapítást, az izomlazítást, a pépes ételek fogyasztását és a hőterápiát, krónikus fázisában pedig gyógytorna, mandibula nyitó eszközök használata, esetleg műtét javasolt. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a szájzár olyan mindennapos életfolyamataiban korlátozza az egyént, mint a beszéd, az étkezés, az ásítás és a fogmosás, így fogorvosként célunk a kiváltó tényezők megszüntetése, a fiziológiás funkció helyreállítása, a beteg panaszainak csökkentése, a kórkép időtartamának minimálisra redukálása, esetleg kialakulásának elkerülése.